Mickey webnaplója

Előttem egy német Újszövetség, egy zsolozsmás könyv, az Erdő-mező madarai, a Károli-Biblia, mögöttem G. Durrell könyve Az amatőr természetbúvár. Van még jó néhány olyan kötet is, amelyiket még nem olvastam végig, mert azt gondoltam, hogy egy újabb érdekesebb lesz. Ez olykor igaznak bizonyult, olykor nem. Gyökér, az orosztanárunk megmondta: „A savanyú almát is meg kell enni.” Igaz, hogy ennek az igazát feloldotta bennem az optimista mondás: „Mindig a legszebb almát kell megenni, így valahány almát eszünk, mindig a legjobbat, a legszebbet esszük.”
***
Elővénasszonyok nyarát éljük. Kinn lófrálok az erkélyen, 30 fokos melegben olvasok vagy emlékezem. Pl. grószira.
Grószi nem az erkélyen ült, hanem a teraszon. Egykori házunknak ugyanis terasza volt. És ócska eresze, tele verebekkel. A verebek egész nap zsinatoltak. Grószi nem állhatta. Rájuk szólt jó hangosan: Csiss-pssszt, s hozzá erősen csoszogott a cipellőjével. Erre a verebek elnémultak. Grószi mindig megjegyezte: Látod, értik a tiltást. De míg ő a mondatot fogalmazta, a verebek is megtárgyalták, hogy a fenyegetés nem komoly, és azonnal rázendítettek. És ez így ment órákig. Én meg egy bottal ülök az erkélyen, és a lépten-nyomon előtolakodó mezei poloskákat űzöm el az árnyékolóról.  Ez is órák hosszat megy.
Grószi nemegyszer kijelentette, hogy talán csak ő volna az okosabbik. Ez a megállapítása átöröklődött, noha olykor be kell látnom, hogy adott esetben nem én vagyok az okosabbik.   
Grószi magát szögény nagymamának becézte, gyakran hozzátéve, hogy „de jót eszik a szögény”. Úgy látszik, ezt is örököltem: Én is, mi is jókat eszünk.
***
Az Antikvárium tréfás könyvek ajánlatából: Kathy Lette: Hogyan tegyük tönkre a férjünket. Nem vicces. Ha a cím utolsó szava a feleségünket szó lenne, az se volna vicces.
***
A reggeli zsolozsmából: „Uram, soha nem hagyod el, a téged keresőket.” (in: 9. zsoltár)
***
Zene. Tarrega: Alhambra
https://www.youtube.com/watch?v=AIzKsNIRrV4