Mickey webnaplója

Az érettségiző a közhely szerint olyan lámpalázas lett, hogy képtelen volt elindítani szóbeli feleletét. Könyörögve kérte tanárát, hogy segítse ki zavarából, és indítsa el neki a feleletet. A tanár erre segítségül azt mondta, hogy „A”. Hogy ez katalizátorként hatott-e, arról nem szól a fáma. Lehet, hogy valóban elindította a feleletet, de az is lehet, hogy végképp belesült a tanulóban minden tudás. Én az ilyen mondatkezdő A-t katalizátornak nevezem, mert elősegíti a folyamat beindítását, minthogy csak folytatni kell a kezdést.
A mai napon két könyvben lapozgatok: mondanom se kell, hogy Prokopot még mindig olvasgatom, de kétkötetnyi Márait is kaptam. Történelmi regényei (4 db) sorakoznak benne. Folytattam emezt, belekezdtem amabba. Még tart a FülesBagoly néhány kitöltetlen négyzethálója is, és ha végképp sok időm marad, itt a jigsaw-puzzle vagy egy rakás pasziánsz fajta, és még a mahjongg.               
A mai napon éltem valamennyivel, mert sűrűn esett az égi áldás: sétáról végképp nem lehetett szó. A pandémia miatt eleve remeteéletre vagyunk kárhoztatva, amit tán könnyebb elviselni, ha az ember azt látja, hogy jobb itthon maradni, mint esőn ázni.
A séta azért hasznos, mert fotóanyagomat feldúsítja a barangolás közben érdekesnek ígérkező témák fényképezése. Persze megtehetem, hogy nyolc helyiségből álló lakásunkban keresek valami szokatlant, de vajmi kicsi rá az esélyem, hogy egy sose mutatott szegletet sikerül lencsevégre kapnom.
Az általam olvasott könyvek is elég rendszeresen elindítják az eszem kerekét, de hát azzal se lehet naponta előállni.
A múltban történt családi vagy közösségi események egy részét már megírtam, más részük pedig nem hiszem, hogy közérdeklődésre tarthat igényt. Lám, már Kölcsey is úgy tudta: „régi kor árnya felé, visszamerengni mit ér?” Inkább akkor a folytatása: „Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort.” Rendben volna. Csakhogy, a jelenkor rendkívül kaotikus. Az értékőrzésre felesküdött konzervatívok és az értéket vitató és erkölcstől elszabadult, csak az érdekekkel törődő liberalizmus éppen a mostani időben vívja – ki tudja meddig tartó – élethalálharcát. Ma megjósolni, hogy mit hoz a holnap, vagy csak a ma délután, kissé bonyolult. OV-ról gondolom, hogy szerinte akinek a jövőről nincs elfogadható víziója, az megfosztja magát attól, hogy értelmes életet éljen. De mint említettem tegnap, „az a három év, ami nekem még hátra van” – (dixit pater Benkő SJ) -, inkább csak arról szól, hogy próbáljam megőrizni még meglévői erőimet. Unokáimnak még hasznára lehetek, ha Isten is úgy akarja. Most várjuk a 11.-iket.
A mai posztra tán ennyi elég is.
***
Zene.
A Katolikus Rádió Ajándékkosár c. első száma egykor nekem volt címezve. Ajándékba a Beatles  I’m down c. szerzeményével kedveskedtek. Most én is ezt teszem azoknak, akik hajlandók meghallgatni.
 https://www.youtube.com/watch?v=ixHAajcTfVE