Mickey webnaplója

Végére érvén PP a Vén ág is hoz virágot c. kötetének, még egyszer nekiveselkedtem, hogy megragadjam néhány gondolatát, mintegy „leszopogassam a húst a csirkecombcsontról”. Néha furcsán fogalmaz, néha nekem érdektelen témáról ír, viszont olykor szembesít a valóság egy-egy nekem érdekes szeletével. Nos, ezekből válogattam még egy csokorra valót.
Művészsors. „Szögezem új falakra képeimet. Mögöttem egy hang nyöszörög: ne folytassa, elemi iskolásaim is különbeket rajzolnak.” Nekem is van a falamon olyan kép, amelyikről egyik kritikusa azt mondta, hogy ő különbet fest ennél. Megjegyzem: Van Gogh nem tudta eladni a képeit, Csontváryét pedig egy hozzáértő mentette meg a szemétbe dobástól.
Hallatlan kontrasztok. 1347. Megszületik Sienai Szent Katalin szüleinek 24.! gyerekeként. Szép lány... és analfabéta. Mégis 155 levelet diktál a pápának, 137-et fejedelmeknek, nemeseknek. 30 évesen megtanul írni-olvasni, 33 éves, amikor meghal.
Az újszülöttre várás izgalma. Fiumicinóban gépbe szállva az a remény élteti Prokop Pétert, hogy Ferihegyen még röptében kezébe nyomják a nyomdából melegen kikerült újabb kötetét.  Mint írja: „szorongatom, mint a forró cipót, …élvezem, mikor belenyitok a lapok közé, és falom új ruhájába öltöztetett, szinte nekem is szokatlan szövegemet.” Ismeretes, hogy Kosztolányi is ott topogott hajnalban a nyomda előtt, ha a napilap írását hozta. Ő akarta először látni. Ismerem ezt az érzést. Érdekes adalék. „Tours-i Szent Márton nem hosszában vágta ketté köpenyét, mint ábrázolni szokták, hanem keresztbe. A felső rész maradt magának, az alsó lebernyeg pedig takaróul a meztelennek.” Logikus. Nemde?  
Színekről. Michelangelo korában 12 színben tervezgettek. Az üvegöntők másfélezer tónust készítettek raktáraik számára. Ma se szeri, se száma a színeknek. A vörös a vérnyomást fokozza, a narancs izgalomra, forradalomra lelkesít. Az erdő zöldje békére hangol, a kék a végtelenbe, misztikába húz, a lila a vágyak ösztönzője.
Ars poetica és összegzés. „Stílusom különlegességét még nem analizálta senki. Nem elvontan gondolkodom, hanem képeket halmozok egymás után… ismertlenség és közöny volt osztályrészem…szegényesen élek, de megérte.” A jezsuiták cenzora érdekesen cikkezett. Amikor egyik rendtársa puritán anyagával találkozott, rácsodálkozva jegyezte meg, lám, így is lehet írni. Nem akart ennél kritikusabb lenni.
Anekdoták
1. - Bácsika, ne nyissa ki annyira a száját, mert kiugrik az állkapcsa.
- Azért tátom ki, hogy bele tudjon menni.
- Jó, jó, csak a fogómmal, magamnak nem szükséges beletelepednem.
Nb. Az Isten gyógyít, de a doktor szedi be a tiszteletdíjat.
2. Karambol, tömeg. Az újságírónak nem sikerül odafurakodnia a baleset színhelyére. Hogy írjon róla? Ekkor ötlete támad, felkiált: „Az áldozat apja én vagyok!” A nyüzsgők utat nyitnak neki, ahol aztán megpillantja az áldozatot. Egy véres szamár fekszik az út szélén. Teherautó gázolta el.
***
A templom vázájában hatalmas csokor.  Alul áttekinthetetlen tömegben apróbb virágok, középütt három szál napraforgó, felettük kinyúló ágasbogas perjeféle, úgy fest, mint egy égre tárt kéz. Az alsó traktus káosza saját tarka földi létünk. A három tökéletes napraforgó a Szentháromság leképezése. Az égre tárt kar könyörgés a végtelen messzeségben lakó Istenhez, mert az imádkozó nem veszi észre, hogy benne lakik a mindenség.
***
Levi ma kiscserkész nyakkendőt kapott.
***
Zene. Rá emlékezve a Cserkészinduló. Sose voltam úttörő. A szoc. időkben is a cserkészindulót fújtuk otthon. Apánktól tanultuk.
https://www.youtube.com/watch?v=_Bb2K8YhVBU