Mickey webnaplója

Saul üldözte, Paul óvta a keresztényeket.
Vélt igazuk nevében ölték meg Jézust kortársai.
Vélt igazuk nevében (Allahu akbar) öldösik a keresztényeket világszerte ma is. Írva van: Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.
***
Prokop P.:  A vak odanyújtja társának az orvosságosüveget. Olvasd már! A másik: Nem látod, hogy nem látom?
Ilyenekből tengersok létezik:
BÉ. A fogyatékkel élők valóságos csodákat tapasztalnak. Vakok látnak, süketek hallanak. A rokkantak is örvendenek a tolószékben: Új gumik.    
NF. A mágus meggyógyítja a sántát és a pöszét. Ám a pösze egyszer csak felkiált: A fánta elefett.
NP. Haragszom ezekre a kárörvendő viccekre.
Én: Igaza volt is, meg nem is. A humor könnyek között kacagást jelent. Leginkább akkor hitelesek, ha maguk a sértettek adják elő.
Azért még folytatom: Ön elé G. ült. Az önelégült. Süket elé süket, hallgatom süketelésüket.
Két süketnéma beszélget. 1. Ismered a Kovácsot? 2. A Kovácsot? 1. Kit?
Hogy mennyire nem nemtelen a helyzetkomikum nevesítése, álljon itt az a szöveg, amelyet
Kodály megzenésített.
Jó napot, sógor! / Csónakot fódozok./  Hát az öreg mit csinál?/ Kilukadt a feneke./ De szép szekere van kendnek!/ Magam teleltettem./ De szép ökrei vannak kendnek!/ Magam csinálgattam./ Sok szénája van kendnek?/ Magam is megeszem./ Bolond kend, sógor!/ Adjon isten kendnek is!//
Jó napot kívánok!/ Napraforgót kapálok./ Nem azt mondtam, köszöntem!/ Sűrű volt, de kitéptem./
Bolond maga, néni?/ Ez a sor az végig!/
Vissza Prokophoz:„A nagypapa serkedő bajuszú unokái előtt jobb, ha visszahúzódik a ricsajos társaságból. Ahogy megyek föl a lépcsőn, próbálom eltitkolni elálló lélegzetem. Fölszalad a vérnyomásom, szédül a fejem. De hát ez kit érdekel?” – jegyzi meg önironikusan.
Másutt: A kereszténység nem automata vallás. Bedobom a krajcárt és jön érte a meghallgatás. Elzarándokolok Lordes-ba, s kiegyenesedik a hátam.
Egy templombajárót idéz: Az Úristenhez hiába imádkozom, de az én Antalom mindig megsegített.
Öregember: Mit nem adnék egy tíztől reggel hati ébredés nélküli éjszakáért.
Az öreg fészkelődik, de sehogy sem sikerül kikászálódnia foteléből.
Kérdi az ápolónőt: Miért nem boldogságot injekcióz az idegeinkbe? Az nekem is jól jönne - sóhajt vissza a fehérruhás hölgyike.
Meg ezt írja: Asztalomon hever néhány megírt, de meg nem címzett levél. Elfelejtettem, de lusta is vagyok, hogy a postára vigyem … Egyre bosszantóbb: Új nadrág is kéne. A festékfoltos pantallómban koldusnak látszom. Az orvosi vizsgálatot hetek óta tologatom. Számtalan csacsiság hever följegyezve parancsolgató papíromon. Csináld már!… Cukros dobozom üres, fokhagymám kifogyott. Citrom is jó volna. Néha dobozos tej víz helyett. A fagylalt is kikopott a jégszekrényből. Gyümölcs, sárgarépa, vitaminpótló torkosságok. Izgatnak… még sincs időm rájuk. Fontosabb a művészetem, közönségesekért nem rövidíthetem meg életcélomat. (in: Innen s a mindeneken túl)
Mintha Déry Tibor Napok hordaléka c. munkáját olvasnám.
Az írók elém élték az öregedés tüneteit. De ezt éltem meg a jezsuiták körében is.
***
Folyik az amerikai elnökválasztás. Fej-fej mellett J. Biden és D. Trump. Én már tudom, ki lesz a győztes… A szélső.
***
Zene. Vissza a keresztnevek megénekléséhez. Újra Rocco, de most Marina
https://www.youtube.com/watch?v=oe2efLqYN6Y