Mickey webnaplója

Befejeztem Prokop Péter Innen s a mindeneken túl c. kroki-esszékötetét. A magát sokszor ismétlő szerző boldogan vallja, hogy két múzsa és a papi hivatás hármasságát élte meg. Előbb jött a grafika és festés, aztán a papi hivatás, utóbb az írás, 18 kötetnyi gondolatfüzér.
Eltűnődtem azon, hogy igazából én is három fő csapást éltem meg. Először a zene bűvkörében cseperedtem, majd a középiskolában íráskészségemre kellett odafigyelnem, utoljára a jött a fotózás szeretete. Hét évig szolfézsra, hat évig hegedűre jártam, két évig vonószenekarba, mégis gitározni szerettem s mellette zongorán kifejezni magamat. Most, hogy Levi unoka trombitálni kezdett, sajnálom, hogy nem lett enyém ez a hangszer is. Blanka unoka elektromos gitárját hallgatva belátom, hogy már az se az enyém, pedig nagy fantázia van benne. Nem feledhetem viszont, hogy középiskolás koromtól kezdve megszakításokkal kórusban énekeltem, mindig basszus szólamban. Következésképpen egész életemben fontos szerepet játszottak, áthatottak a harmonikus longitudinális hullámok. Máig szeretem a zeneelméletet, a zene ösztönösségét, a komoly hangvételű muzsikát s a könnyedet egyaránt.
Ehhez jött a fogalmazási készség kialakulása. Gimnáziumi éveim alatt ahhoz szoktatott jó tanárom, hogy egy értekezés minden mondatának a címről kell szólnia. Az írásnak ez a fegyelmezettsége sokáig belém ivódott. Ám jöttek az ellentétes hatások. PP-nél az imént olvastam: A csúcson érdekesebb megoldások adódnak s akaratunkon kívül. „A tanulságot, amit zsebemben őrizgettem, kifordítja kabátomból, és csillogóbb ötleteket villant a homlokomba.” Hát ez az. A fegyelmezett írás csakugyan a címről szól. Ám amikor megszállja valami szent idegesség az embert, az írás folyama önálló útra tér, és nem érdekli, hogy miféle címnek kell megfelelnie. Blogom ezt tükrözi. Naponta feltett fotóim is. Posztjaimban összesöpröm azt, ami, vagy amik foglalkoztatnak, s utólag adok neki címet, hogy a szövegtestet fejezze ki valamiképpen, s nem fordítva. Ugyanez áll a naponta feltett fotókra is: Kiválasztom a nekem tetszőket, s valami olyan címet adok nekik, amik ha áttételesen is, de mindre utalnak. S ha már fotózás. Gyerekkorom óta messziről kacsingattam a fotózásra, és közelről a kiállításokra. Szerettem a tárlatokat, a szép reprodukciókat, a tartalmas albumokat, a gazdag múzeumokat. Szeretem a művészettörténetet. A grafikát. Kb. tíz éve napi sétálásra szólított fel a kardiológus azt tanácsolva, hogy szerezzek be egy kutyát, s az majd naponta megsétáltat engem. Nem szereztem be kutyát, de kaptam egy nagy tudású kamerát. Évekig az járt velem sétálni. Öt éve Zalaszentgróton fotóztam elég jó képeket, négy éve Szigligeten a FB-ra tett képek tanúsága szerint. Az idei évre a rostokolás nyomta rá bélyegét. A pandémia miatt leginkább itthon vagyunk. S innen puskázom, amit lehet.
***
Ma eszembe jutott, hogy a NOSZF. napja volt nov. 7. a szoc. időkben. Még akkoriban terjedt el, hogy se nem nagy (csak bolsevik), se nem októberi (mert nov. 7.) sem szocialista (mert bolsevik puccs) volt az a forradalom. Ez a múlt.  
A jelen, hogy ma Rezső napja van. Ez nem a Rudolf magyar változata. Inkább a Roger névből jön.
Kellene névikét játaszani, mint Gyurkovics tette. Már nem tudom, hogy az általa választott nevekhez két sorost írt vagy négysorost. A csúfolódók általában rövidek. De ha négysorosok, az se gond.
Rezső!
Mért nem lettél Dezső?
Bár nem lettél Dezső,
hanem inkább Rezső:
Növesszen az eső. 
***
Zene. Ma felvetődött, hogy idén lehet, hogy kettesben karácsonyozunk? Biz az meglehet. mivel zenéről posztoltam. Álljon itt egy olyan karácsonyi dal, amelyre rajtam kívül senkinem emlékezett a családban. A kb.1952-ben grószitól hallott dallam- és szövegfoszlányok bennem éltek, mígnem Cseh Tamás jóvoltából vissza nem igazolódott, hogy nem fantáziálok, hanem létezett az a dal. Legyen most akkor ez.  Csillagfényes éjjelen.
https://www.youtube.com/watch?v=DOiFjs1KHFQ