- Néhány napja találkoztam egy ábrával. Emlékezetem szerint három darab háromszög volt rajta, néhány vonallal keresztezve, s a kísérő szöveg szerint igen régi ábrázolás. Meglehet, hogy átírja az egész történelmet, mert az ábra szerint jóval régebben keletkeztek a piramisok, mint azt feltételezték.
Ez előfordulhat.
De az is, hogy egy kőkorszaki „mértanfüzet”, mint ahogy az is, hogy ezen a módon ábrázolták az embert, akik pl. tolvajok, vagy más miatt üldözendő személyek, vagy lehet ősi szertartás része, vagy valaki unalmában éppen ilyen alakzatokat rótt kőbe. Vagy…
- Piramis együttes. Kevéssé ismertem, nem is tudom, hogy miért. Nem volt megfelelő reklámjuk, tűrt kategóriába tartoztak vagy…? Illésék túlságosan erősek voltak hozzá, hogy háttérbe szorítsanak egyéb együtteseket. Ki tudja?
- A piramisokat képekről és filmekről ismerem. Sose láttam őket a terepen. Se Afrikában (gúlák), se Amerikában (csonkagúlák). Utóbbiakról Medvigy hittanárom mesélt, aki viszont éltes korában megmászott egyet Mexikóban. A kb. hetvencenti magas „lépcsők” leküzdése nem is egyszerű feladat. Őt úgy húzogatták fel rá.
- Piramis. Na igen. Háromszögletű cukrászsütemény. Gyerekkoromba visz vissza. Süteményt leginkább otthon ettünk, amiket anya sütött. Cukrászsüteményt szinte sose vettünk, talán egy-egy mignont ritkán. Ám úgy esett egyszer, hogy a zuglói konyhánk kifestésére vállalkozó piktor csak vasárnap ért rá, és mi nem szerettünk jelen lenni a felfordulásban. Mise után a Bosnyák téri (Zugló?) eszpresszót kerestük fel, ahol mindnyájan kaptunk egy-egy piramis szeletet. Nagyok voltak ezek a piramisok, vagy csak mi voltunk kicsik?
Az egész piramis história eszembe nem jut, ha az élelmiszerüzletben bele nem botlunk a piramis sütibe. Küllemre igen hasonlít az említettre, de sokkal kevéssé édes, és sokkal kisebb, vékonyabb. Vagy csak mi vagyunk nagyobbak?
Lehet.
Hiszen ha felnőttként visszalátogatunk rég nem látott házunkhoz, az első tapasztalatunk, hogy összement a ház, a kerítés, a kapu, minden. Pedig csak mi nőttünk meg.
***
Laci atya azt mondja, hogy az a baj a felvilágosult emberrel, hogy nem ismer el maga fölött senkit. Ettől minden relativizálódik. Pedig az abszolút Úr létezik. Tőle kapta Mózes a tízparancsolatot, s ezt mélyítette egyetlen szeretetparancsba Jézus. A kérdések kérdése: Ki az Úr az életünkben? Vö. legyen meg a te akaratod? Az övé, vagy a miénk.
***
Nemrég léptünk 2020-ba. És ma Krisztus király ünnepe van. Az idő rettenetes gyorsan szalad. De ha arra gondolok, hogy a vírus okozta járvány fémjelezte az évet, akkor nagyon lassúnak telik az idő múlása.
***
Zene. Az időszerű gregorián: Christus vincit
https://www.youtube.com/watch?v=LxDG-vbXEp0
2020.11.22. 05:32 emmausz
Piramisok
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr6516294184
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek