Thomas Merton: „Nagyon sok keresztény azért nem szent, amiért sok író nem igazán író, és sok művész nem igazi művész. Mert nincs bátorsága azzá lenni, aki valóban önmaga, akivé az Isten akarja, hogy legyen.”
***
Karantén. Ebzárlat. Vesztegzár. Minden képemnek ez lehetne a címe, mert csaknem egy térben készülnek mind. Hol is készülhetnének, amikor szűkös lehetőségeink mentén önkéntes remeteségünkkel próbálunk a pandémia ellen tenni. Képeim nincsenek tekintettel az akadémista elvárásokra. A saját útjukat járják.
Azért nem is ennyire egyszerű ez a karantén-dolog. Mivel a Prokop (majdnem)-összest olvasom, jól kitapintható, hogy a művész legtöbbet a szenvedő istenfiát és Máriát festette, lazán melléjük téve csendéleteket, elképzelt s valós tájakat.
És az én fotóim? Legtöbbször fákat, virágokat fotózok, mert nincsenek személyiségi jogaik, s nem vadásznak rájuk se a pedofilok, se a titkosrendőrség. Másodsorban az elém táruló látványt, a gázgyári tornyokat, a Duna-partot, aztán még a plébánia virágait, s nem utolsósorban a tárgyak, fény-árnyék esztétikumát próbálom megragadni. Mi mást tehetnék én, aki nem járja a világ messzi tájait, gleccsereit, sivatagjait.
Ha még példákat keresek a téma-karanténra, elég a Deske-oeuvre-re apellálni. A festőművész és kizárólagos témája az ilyen-olyan műterem, de talán még az sem, hanem a színek harmóniája. Mellé fotózik is már kissé oldottabban. Harangvölgy, járdaflaszter, Lukács-fürdő és oda vezető út, saját gang-részletük. Újabban a szemközti mesterségesen létrehozott park.
Nem beszéltünk össze, de valamiképpen mind a saját utunkat járjuk, és azt reméljük, hogy segít megmutatni Isten országának (világának) szépségét.
***
Jut eszembe Viktor Vasarely. Ha valaki, ő aztán formalista volt. Képei zöme térbeli torzulásokat mutató alkotás. Ha zebrákat ábrázol, akkor is a csíkosság térbeliségét akarja a síkban ábrázolni. Képei igen szemkápráztatók, s nem is tér le a maga választott útról.
Jazzra fordítva a karanténjelleget – ugye adva van a blues-téma. Ezt járják körül a különféle klasszikus jazz képviselői. Az irányzatok különbözők, de a blues-forma sokszor visszaköszön darabjaikban. Elég a woogie-boogie-ra gondolni. Cifrázzák, de jószerével egymás fölött párhuzamosan eljátszhatók a különféle dallamok. A blues-séma ugyanis mindig 12 ütem, amely meghatározott funkciós vázon alapul: 4 ütem tonika, 2 ütem szubdomináns, 2 tonika, 2 domináns, 2 tonika.
***
Zene. Meade Lux Lewis: Honky Tonk Train Blues. A zenész afroamerikai, taxisofőr volt. Svájcban egy időben a különféle jazz-zongoristák versenyben mérték össze hangszer-tudásukat a témára történő improvizálást illetően.
https://www.youtube.com/watch?v=ne_U25ryLjc
2020.12.04. 04:35 emmausz
Vesztegzár
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr4916317776
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek