Mickey webnaplója

A szürkeséget nem fotózom. Olvasok. Azt olvasom kedvencemtől, Prokop Pétertől, hogy „ropogtató lusta paripák”. De jó. A szavak is ropogtatnak. A. húgom mondott egykor hasonlót, amikor beszámolt egy bazilikai miséről: „A Harrach rakta a papra a papsapkát.” Ami jó, az jó.
Kevésbé jó, hogy PP-nek nem volt korrektora. Így téved: „A történéseket időegységekkel mérem: perc, óra nap, év, fényév…” Utóbbi ugye távolságegység.
Lejjebb azt veti papírra, hogy „kétezer esztendeje uralkodott Szent István”. Aki uralkodott, az ezer esztendeje uralkodott, 2000 éve az első szent vértanút, István diakónust kövezték halálra, de ő nem uralkodott.
Könyvét (Üdvösségünk) egyebekben változatlan lelkesedéssel és érdeklődéssel olvasom. Mert karakán, mert szókimondó, mert humoros. Íme: „A jelen az, ami nem is létezik. A jelennek nem lehet tartama. Ha volna eleje, az a jelen pillanatban már múlt. Vége sem lehet, mert az még nem jelen, csak jövő.  A jelen csak kiterjedés nélküli időpontocska. A pontnak nincs kiterjedése… Ergo, hogyan fájhat a fogam? A múltat már nem érzem. a jövőt még nem érzem, jelen meg nincs. Hát akkor?” Persze tudja a szerző, hogy mi a megoldás, csak cukkolja olvasóit.
Megjegyzem, elég horrorisztikus képet rajzol az olasz helyzetről (1984.), illetve a nyugati civilizáció erkölcsi hanyatlásáról. Mit írna a ma nyomoráról, ha még élne?
A művészetről megjegyzi: „A szép úgy aránylik a kánonhoz (elfogadottsághoz), mint a csúnya az egyedihez.”
Kitér Salvator Dalí egy humoros mondására is: „Köztem és a bolond között csak az a különbség, hogy én nem vagyok bolond.”
***
Péntek este a Duna tévé közvetítette a Virtuózok +V4 showműsort. Igen, nem véletlenül fogalmazom így. Csillogó-villogó hátteret kap a projekt, fényes külsőségek között mutatják meg tudásukat a fiatal zenészek. Rangos a mindig nehéz helyzetben lévő zsűri. Igen kedvesen biztatják a szólistákat, s pozitív kritikát mondanak nekik. A gyerekek jó része pódiumra termett. Számít a fellépő magabiztos kiállása, mosolygós mivolta, érdekessége is. Csak az a baj, hogy egyre szűkül a kör, s akinek a nevét nem olvassák, az ki tudja, hogy milyen lélekkel vonul le a porondról a talpon maradtak egyre fogyó közösségből. Pénteken ugyan már átléptek ezen, és a megmaradtak mesterkurzuson készültek a gálára.
Jó, hogy ápolják a tehetségeket, jó, hogy biztatják, de mintha elfütyülne felettük a műsor eszmeisége. Nevezetesen: bár a gyerekek részesednek a jókból, ki-ki más-más mértékben, de mintha népszerűséget, nézőszámot hajszoló szórakoztató műsor volna, s nem annyira a tehetségek felkarolása volna a cél. Kodály ugye ellenezte a helyezéseket osztogató kórusversenyeket. Méltán. Nem az egymás kölcsönös gazdagítása jellemezte ezeket, hanem a versengés. Itt ugyanezt tapasztalom.
Nem annyira világjelenség, inkább a nyugati civilizáció sajátja a szólózás, a jobb vagyok nálad individuális gyakorlata. Változtatni kellene rajta.
***
Zene. Schubert Moment musical in F minor. Ez a zene szólalt meg 1956-ban a Szabad Európa R. egyik műsora előtt. Nem sokkal rá kéretlenül szolfézstanárunk eljátszotta az órán. Tán kedvesére gondolt, aki a forradalom áldozata lett? Utóbb öngyilkosságot követett el a tanárnő.
https://www.youtube.com/watch?v=t0A3zvqUZuw