Szabó Feri új könyvében is előjön visszatérő témája, az erósz, de most mellé nem a halál misztériumát veszi, hanem az agapét. Hamvasnak tulajdonítja azt, hogy ő Junggal szemben a férfi és nő szerelmét nem tekinti arányosnak, (ami szerint nem történne más az szerelem kiteljesedésében, mint a két fél találkozása). Hamvas szerint a szerelem misztériuma éppen az, hogy a tökéletesen más férfi és a tökéletesen más nő, akinek világhelyzete, eredete, természete, alakja, célja és végzete tökéletesen idegen és más, ez a két egymáshoz képest teljesen aszimmetrikusan elhelyezkedő lény, ez a kettő találkozik és olvad egybe. Magam is elcsodálkoztam rajta, hogy hogy van az, hogy a korábban egymástól idegen két ember kijelenti, hogy ezután egymáshoz tartoznak, s egymás szövetségeseként kívánják életüket leélni. Persze van ebben bővben biokémia is, de a Gondviselés is benne van, amennyiben összetereli a két felet, és egymásra irányítja figyelmüket.
Levinas szerint „szeretni annyit jelent, mint a másikat félteni, és gyengeségének segítséget nyújtani. Nem meghódítani, nem megragadni, nem alávetni, hanem – mindenekelőtt – arcát simogatni.” Sz F. hozzáteszi: A filozófus főleg a női arcra céloz. És Gánóczy: Az én gyönyöröm örül az ő gyönyörének is.
Aki igazán szeret, nem azt várja, hogy a másik teljesen odaadja megát, hogy birtokolhassa, hanem ő adja magát, és azt akarja, hogy a másik LEGYEN, minél több élétet akar biztosítani neki. A szeretetben a teremtő szándék nyilatkozik meg. (M. Nédoncelle)
Az erószról szóló fejtegetését Feri versének egy versszakának megidézésével fejezem be:
Jézus! Égesd tisztára szívemet,
Add hogy egészen a tied legyek
de ne kelljen elhagynom Angyalom!
Ha lehet, kössünk alkut örökre:
Végy fel mindkettőnket Szívedbe!
(in: Sasszárnyakon)
***
Aki olvassa blogomat észreveheti, hogy szívesen olvasom velem egykorú vagy idősebb szerzők köteteit. Segítenek elém élni az öregkor egyes fázisait. Amikor olvasom, hogy PP feje lüktet, szédül vagy éppen fáj a feje, zúg a füle stb, azt tapasztalom meg, hogy más miképpen viszonyul élemedett kora kihívásaihoz. Ez a szolidaritás és empátia segít engem is élni. Leírásaikban tapasztalom, hogy nem vagyok egyedül. Más is érzett hasonlóképpen, mint én. Olykor még tán tanácsot is kapok, hogy miként kell ezeket a kor- és kórtüneteket kezelni, legalábbis megismerem, hogy a szerzők miféle választ adtak az őket ért meglepetésekre.
***
Zene: Mozart G-moll szimfónia 1. tétel. Anyám kedvenc muzsikája volt a K.550-es opus.
https://www.youtube.com/watch?v=wQSFh8qW1VI
Utolsó kommentek