Többnyire a zseni is mások gondolatait használja, sajátja jó, ha eléri a néhány %-ot. A közönséges ember még ennyit sem mondhat magáénak. Így fordulhat elő, hogy megörül – megörülök –, amikor valami értékesre találok olvasás közben. Szabó Feri Bergsont idézi, s számos kitételéből egyet idemásolok.
„Az igazat megvallva, ha biztosak lennénk, abszolút biztosak abban, hogy van halhatatlanság, (survie), nem is tudnánk másra gondolni. Az élvezetek elmaradnának, de vértelenek és színtelenek lennének, mivel intenzitásuk csupán a rájuk fordított figyelemtől függ. Elhalványulnának, mint maga a lámpa fénye a felkelő Nap előtt. A gyönyört elhalványítaná az öröm.”
Igen, igen, bizonyára. Nincs egyedül ez a kijelentés. Mária egy régi üzenetében kis tanítványainak azt mondta: Ha tudnátok, hogy mennyire szeretlek titeket, sírnátok a boldogságtól. Hát igen. Rejtőző a mi Istenünk, rejtőző a transzcendens valóság is.
Ám olykor átér az immanens világra is. Mindjárt mondom, miért.
- Napok óta zúg a fülem, nem kicsit, és egyre bosszantóbban. Van egy alaphang, nagyjából az Esz-hang magassága. Visszatérően meg szokott szólalni egy másik, egy sziszegő zúgás, nyomatékosítva szívverésem ritmusával. Erre jött rá egy pocsék – leginkább utcazajra emlékeztető – búgás, amit nem tudtam kikapcsolni. Kb. du. háromtól estig tart a műsor. Most befogtam az orromat és tüdőből átfújtam az Eustach-kürtöt. Alábbhagyott a városi zaj. Majd mikor úgy éreztem, hogy kezd visszatérni, megint átfújtam. Erre abbamaradt a sorsrontó erős búgás. Azért írom ide, mert lehet, hogy másokon is segít egy ilyen beavatkozás. Nekem eddig abbamaradt, hála Istennek! Rásegített még a füleim két oldalról tövének benyomása. Még korai tartós sikerről beszélni, de a remény hal meg utoljára.
- Egy másik területen is megpróbáltam magamat. A lakásban sétáltam csaknem másfél órát. Arra voltam kíváncsi, hogy képes vagyok-e a hosszú tespedés után tartósan mozdulni. Úgy tűnik, igen, de csak a saját tempómban.
- Egy harmadik gyakorlatot a román szekuritáte fogvatartottja, a jezsuita Godó Mihály tette közzé. Elmondta, hogy rendetlenkedő szívére nem kapott semmilyen gyógyszert. Ezért naponta egy órát hangosan nevetett. A rekeszizma rángásaitól lassan helyreállt beteg szíve. Meggyógyult. Arra gondolok, hogy a szívbetegeknek naponta egy órát kellene nevetniük, úgy hogy rekeszizmuk masszírozza szívizmukat. Egy-egy filmvígjáték naponta. Ha tényleg jó, akár unokákkal végignevethetnénk.
***
Másik Feri. Móra. A legélvezetesebb, amikor áttér a szögedi tájnyelvre. A novella arról mesél, hogy miként történt 1830-ban Széchenyi szegedi látogatása, amikor is gőzhajóval érkezett a városba, ahol korábban soha nem láttak még ilyet. A parti sokaságot papjuk szólítja meg. „Mit szömlélködnek kendtök, embörök?” Majd ugyanő eligazítást tart az emböröknek az „elmemíves szerkeztetésről, aminek gépelye van”. A helyi piaristák meghívják a grófot „csak egy kis hirtelen-hamar-jóra”, mert nem tudtak a látogatásról korábban. A szájtátik a parton megjegyzik a hajóról: „úgy kapari a kereke a vizet, mint a kutya”. Móra stílusa egyébként is finom humorral van átszőve. Szeretem olvasni.
***
Zene. Ha Esz, akkor a K 543. Esz-dúr szimfónia. Mozarté. IV. presto-tétel.
https://www.youtube.com/watch?v=HRMpeW7K3lQ
Utolsó kommentek