Miért fotózzunk? – olvasom a kérdést a FB-on. A kérdés nincs egyedül. Számos hasonló kérdés él.
Miért mászkálnak a sziklamászók a szirtekre? Válasz: Mert vannak hegyek és sziklák.
Miért mennek a tóba a kacsák? – kérdi a kotlós, amelyik kikeltette őket. És nem kap választ.
Miért kell olvasni sokat? Mert vannak könyvek. Mert élénkíti a fantáziát. Mert megszűnőben a szájhagyomány, viszont nagyon sok a leírt anyag.
Magam olvasok és fotózok. Mert van könyv, és van fotótéma, no meg majdnem mindent tudó kamerám.
Most pl. akartam fotózni, ha már az utcán járok, de valahogy elmaradt. A kilós gépet nem akartam cipelni, a kicsi meg töltőn volt. Visszatértem Prokopomhoz, aki ezt írja: A hatvanéves az elromlott játékautóhoz hasonló. Lökni kell, megától nem jár. Elpattant a rúgója… A nyugdíjas naponként figyeli, s fogadja kellemtelen sorakozó vendégeit. Csöng egész nap a füle. Nekem kezd kilottyanni a leves kanalamból, szomszédom süketségem miatt már harmadszor ismétel, elsietnek mellőlem a fiatalok, az ebédlőben hagytam a szobakulcsomat.
Azért figyelemre méltók ezek a mondatok, mert a nálam idősebbek elém élik az életet. A leírt mondatok türelemre intenek saját sorsomat illetően. A kórtünetek kortünetek egyben. Nyugi, nyugi…
***
Levittem a kocsit gumicserére. Jöhet a tél, jöhet a hó, nem csúszik alattam a 80 ló(erős kocsi). Bár itt csak utal a vastag felhőréteg a havazás esélyére, de +8 fokban ez csaknem lehetetlen. Bezzeg az USA-ban. A küldött fotók mutatják, hogy Newark-ban más vastag a hótakaró.
Ha marad a borús idő, a 800 év óta először előforduló planéta konstellációt nem fogjuk 21-én látni. Legfeljebb képeket arról, hogy máshonnan hogyan látszott.
Reggel trombitás ébresztőt kaptunk. Levi unoka (9) fújta el társával az iskolában a Hull a pelyhes fehér hó c. örökzöldet. Mondom feleségnek: A trombitás angyalt idézi a kis ártatlan. Olyan összeszedetten olyan ünnepélyesen fújta.
Egy hét múlva szenteste. Jó ötven éves élményem, hogy a Regnum színeiben talán Budaőrs mellett az elhagyott piktortégla barlangba jöttünk össze karácsonyt ünnepelni.
Először is rettenetes hideg volt.
Másodsorban Isi sógor fején megsérült, amikor lebocsátkozott a barlangba.
Harmadszor: mindenki hacukája krétaporos lett a krétás falak miatt.
Negyedszer: ott énekeltük gitárkíséret mellett a Vigasságos, hangos, nagy örömünk támadt k. nótát. Ez az ének szabályos egyházi dal, csakhogy mi a szokásoshoz képest másfélszeresre vettük a tempót, ettől kedvesen vidám és pattogós lett.
***
Zene. Természetesen a Vigasságos, hangos, nagy örömünk támadt dallam, persze a szokott lassabb ritmusban. Kívánom, hogy ragyogjon fel immáron mindnyájunknak Isten irgalmának fényességes napja. https://www.youtube.com/watch?v=dXnChE8n1GI
Utolsó kommentek