Gálicza ezt írta A tél örömei c. örökbecsű házi feladata gyanánt vagy 60 éve: „…és voltunk szánkózni. Lefelé jó volt, de ellenben fölfelé rossz.” Végtére is minden fontost közölt rögtön a téma közepébe vágva. Ha el akarom mondani, hogy mi volt jó Piliscsabán az elmúlt napokban, kicsit bővebbre fogom.
Jó volt találkozni a megcélzott rokonsággal, és a meg nem tervezhetővel. Ott élő keresztlányunkkal, akibe immár másodszor botlottunk bele. Először kerékpározott, most meg gyalogosan sietett vélhetően munkába az ötcentis hóban.
Jó volt a találkozás szeretteinkkel. Gondviselésszerűnek tekintem, hogy a pandémia erre az időre újból visszaszorult, ezért nagy félelmeink nem voltak a fertőzésveszélyt illetően.
Jó volt látni, hogy az uncsikák mennyire örültek az ajándékba kapott bordásfalnak, beakasztható nyújtónak és csúszdának.
Jó volt várni 11. unokánk megszületését, most meg másodjára kettejük (Elvi és MáriKlári) hazatértét a kórházból. Jó volt látni a testvérek közös örömét, amivel az újszülöttet fogadták.
Jó volt megélni azt is, hogy bújócskát játszattak velem a gyerekek. Rita még meg is táncoltatott. Persze ez leginkább abban állt, hogy megpörgettem, míg el nem szédült. (Gyerekkoromban a békési unokatesók úgy mondták: sürgess meg.) Aztán azt is örömmel nyugtáztam, hogy a kis hároméves előléptetett. Eddig nagypapa voltam, most nagypipi lettem. Ugyanő este, amikor visszagondoltak a napra, mindig megemlegette, hogy örül annak, hogy Tücsi nagyi játszik vele, mesél, főz, beszélget, és most immár arra is kitért, hogy örült nagypipinek, amiért játszott vele. Én meg ennek örültem.
A kistesó jó, hogy van; igen aranyos. Egyelőre csendes. Funkciói mind rendben. Kis pirospozsgás arc, nyugodt viselkedés. Jó helyre született. Együtt örülünk neki.
Együtt énekeltük a gyerekekkel:
„Nincsen egyedül a szívem többé, glory alleluja,
velem van az ég Ura mindörökké: glory, allaleluja.
Jézus, Hajnalcsillag, glory, alleluja,
Jézus, Hajnalcsillag, glory, alleluja.
Nagy hideg kerekedett hajnalra. Piliscsabán mínusz tíz fokig süllyedt a léghőmérséklet. Azért második pöccenésre indult a Colt, amikor hazafelé készültünk. Bírta az akksi.
***
Zene. McCartney: When Winter Comes
https://www.youtube.com/watch?v=8MnHkXcqvJ8
2021.01.18. 16:39 emmausz
Önfeledt örömeink
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr9116394770
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek