Mickey webnaplója

Mottó: »A zsenik sose volt megállapításai gondolataiknak max 5%-a. Én meg nem vagyok lángész.«
„Amikor már sem katedrám, sem szószékem nem volt – éltem át azt, hogy még mindig van íróasztalom, és ott olvashatok. De van egy olyan karosszékem is, amiben most egy-egy embert tudok tanítani, útbaigazítani, vigasztalni. Még mindig tudok valamit adni. Életem értelme lett most, hogy adni tudjak a következő nemzedéknek így közel a nyolcvanhoz” – mondja Hafenscher Károly, ny. ev. lelkész.
Jóllehet nekem nem volt katedrám, de íróasztalom volt, s a szerkesztőség idejében beúszott a blogom, az előbbi elmaradása után is megmaradt a blog, mindmáig.  Ha valakinek hasznára volt, akkor nem írtam hiába. Ha elgondolkoztatott valakit, vagy akárcsak ingerelt, akkor is megérte.
Azt remélem, hogy az ismert lelkészhez kicsit hasonlóan magam is tudok még valamit adni így közel a hetvenöt felé.
„Itt a két kezem, ez van nekem, tudod jól, ezt adom, ez mindenem” – hallottuk a Tolcsvay-dalban. Nekem a lerögzített gondolataim, amiket adok, s ezek a majdnem mindenem.
Bár sokszor kértek tőlem mást.
- Ugye, Miklós, neked főkönyvelői képesítésed van?
- Ugye, Miklós, te sok idegen nyelvet beszélsz?    
- Ugye, Miklós, képes volnál vezetni gyászszertartásokat?
- Ugye, Miklós, te szívesen szerepelnél a Bartók rádió adásában beszélgető partnerként?
- Ugye, Miklós, te szeretsz szerepelni nagy nyilvánosság előtt?
- Ugye, ugye, és ugye…
Rendre hárítottam a nem nekem való felkéréseket.
Ugye, suszter maradj a kaptafánál, rendőr maradj a gumibotnál.
Maradtam. És maradok. Maradok tisztelettel.
***
Most mégis azt álmodtam, hogy nekem kell egy liturgikus cselekményt levezetni. A hívek gyülekeznek. Megérkezik a főpap limuzinja is villogó fénnyel. A klerikusok olyan fesztelen beszélgetnek egymás közt, mintha rutinfeladat ellátását kérték volna tőlem. Beszélnek tartozásról, az olvasási szokásokról. Az előkészületekhez fogunk, s nekem sem a szertartás lebonyolítási sorrendjéről, sem arról nincs fogalmam se, hogy miről, és főleg, hogy mit fogok beszélni. Majd a főpap megkérdezi asszisztensétől, hogy hányadika van. Az rávágja: 17. Nekem ezt gyanús volt. Felébredtem, s arra gondoltam, hogy két napot tévedett a kérdezett, hiszen már 19. van, és hajnali három. És még ki is térhetek a szokatlan felkérés elől. Megkönnyebbültem. Maradok a kaptafánál.
***
Zene. Nincs zene, hajnal van, s internet sincs. Vagy csak a gépemen, vagy a router többi csatlakozásán is. Megyek, s utánanézek.