Eltűnődöm az idő múlásán. Szabó Feri és Prokop Péter után én is elgondolkozom azon, hogy ha
találkoznék mindig idősnek látott apámmal, aki 49 éves korában hunyt el, ugyan minek szólítanám magam így hetvenöt felé közeledve. Persze műprobléma ez, de érdekesen világít rá, hogy mennyire relatív még az emberek közötti viszonyok alakulása is. A földet kreáló Isten egyszerre fiatal és öreg. Időnkívüli.
Azt gondolom, hogy akiknek élethossza lényegesen meghaladja az átlagos életkort, azok úgy tekinthetnek az ajándék évekre (léttöbblet?), mint az idős színész az jutalomjátékra. Ugye utóbbi azt jelenti, hogy a meghirdetett este bevétele egésze az ünnepeltet illeti. Nemcsak a taps, hanem a bevétel is. Amikor egy hosszú életet élő ember ajándékokat kap, jó kívánságokat, tortát, pezsgőt, megemlékezéseket, olybá veheti, mint színész a jutalomjátékot. Persze ez az ünnepeltség csak akkor élvezhető, ha az ünnepelt korához képest elfogadható egészségi állapotban leledzik. Mert különben úgy jár, mint az idős színész, aki így fakadt ki: Fiatalkoromban nem volt mit enni, de pedig lett volna mivel, most már volna mit enni, de nincsen mivel. (Ugye kajákra és a fogaira célzott.)
***
Az egyszeri pap – Erdős Matyi bácsi – így kárpálta tanítványát, aki nem akarta agyoncsapni a legyet: - - Mi vagy te, hindu?
Ő jutott eszembe, amikor a napokban két büdösbogarat (mezei poloska) szedtem össze a lakásban s dobtam ki papírzsebkendővel megcsippentve, ma meg egy fátyolkát. Utóbbi eredménytelenül harcolt az ablaküveggel, s nem értette, hogy ha előtte világos a tér, miért nem tudja birtokba venni. Segítettem rajta. Boldogan(?) elrepült.
Megjelenése nekem azt jelezte: Itt a tavasz. A mogyoróbarkák ráfelelték: Igen, már közeleg.
***
FB-on találtam.
„Liszt műveinek tagadhatatlan szépsége, azt hiszem, abban rejlik, hogy a zene iránti szeretet felülírt nála minden egyéb érzelmet. Néha kissé messzire megy, letegezi, sőt néha csak úgy a térdére ülteti a zenét, de mennyivel többet ér ez annál a tartózkodó viselkedésnél, amikor egyesek úgy tesznek, mintha éppen most mutatkoztak volna be a zenének. Ez utóbbi biztosan illedelmesebb magatartás, de hiányzik belőle mindenfajta hév. A féktelenség és a fesztelenség Liszt zsenijére nagyon is jellemző, s jóval többet ér, mint a tökéletesség, még akkor is, ha ez utóbbi fehér kesztyűt visel.” (Claude Debussy, 1903 )
Egyetértek Debussyvel. Liszt Ferenc csakugyan modern zeneszerző, nagy újító, aki zenekart csinált a zongorából, ha éppen kedve szottyant hozzá.
Utolsó kommentek