Mickey webnaplója

Kaptam egy felkérést folyóirattémákkal való ötletelésre. Nem is gondoltam, hogy ez ilyen nehéz. Sok olyan közérdekű téma van, amivel elvileg érdemes foglalkozni, mert lényeges, életbevágó, életvezetési, súlyos kérdés.
Ám felvetődik a következő: Korunk az információs dzsungel egyre kiterjedtebb valósága. Nincs az a machete, amivel keresztülvághatunk rajta: „Egyesek elmondják eztet, mások elmondják aztat, s azzal cáfolják eztet, ezzel cáfolják aztat.” Mindenki tudja a „frankót”, csábít is a maga igazának a befogadására. Így van ez a közéletet illetően, így van ez a tudományos témákkal, így van ez a politikai és az ideológiai kérdéseket illetően is. 
Egyszer azt javasoltam, hogy forduljunk környezetünk felé kitüntetett figyelemmel. Megkaptam a magamét. Utóbb pedig egy kerge okoskodást fogalmaztam meg, miszerint „ne fogadd el a más javaslatait, megfogalmazásait, szentenciáit. Tőlem se. Ezt a gondolatot se.” Lám, előállt a circulus vitiosus.
Azért mégiscsak kell valamit összehozni javaslatként. Vitaalapnak valót. Már csak azért is, hogy ellene lehessen mondani.
Komolyra fordítva a szót, az a baj az igazságokkal, hogy túl sok van belőlük. (- George, drágám, szépen kérlek, ne mondj ma már több igazságot – könyörög a feleség párjának a Nem félünk a farkastól c. darabban.) A feladat szerint tovább kellene bővíteni azoknak az elveknek a sorát, amelyekből már is untig elég van. Sokan sokfélét hirdettek meg már eddig is. Pl. a francia forradalom a szabadság, testvériség, egyenlőség eszméjét; az asszertivitás kiötlői azt a 13 pontot, amelyekhez szerintük jogunk van [a kötelességeket elfelejtették mellé írni]; megint mások a gender-elmélettel bombázzák az embereket; az iszlám világgá kiáltja, hogy Allah akbár; Jézus pedig meghirdeti az Isten országát. Magáról kijelenti: „én vagyok az út, az igazság és az élet”. Nekünk szívünkre köti: „Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban”!    
A paradoxon pedig az, hogy úgy kellene témákat adni, hogy inkább szűküljön a kör, nagyobb legyen a csend, le legyenek faragva a szükségtelen és sokszor redundáns infók.
Olyan ez, mintha azt hirdetném az interneten, hogy mellőzzétek az interneten való időzést, s a tengernyi információban való szörfözést.
Azért persze gondolkodom a paradoxon feloldásán.