Talán él még a címbeli folyóirat. Most mégse vele, hanem egy kéthetente megjelenő periodikával nézek farkasszemet. Az emailben megkapott példányt sebtében elolvasom. A cikkek emberléptékűek, változatos témáknál horgonyoznak le a szerzők. De most még ezzel se szeretnék foglalkozni. Csupán a korosztályom aktív tagjainak a névsorával. Kik ők, és milyen viszonyban álltam velük.
Akitől érkezett a lapszám, Róna Judit. Szerkesztőbizottságbeli társam volt éveken át. Máig ellát humoros és komoly témákkal. Ugyanígy szerkesztőbizottság tagjaként ismertem a főszerkesztő Szerdahelyi Csongort, aki egy szerz. biz. ülésen nem kért kávét, csak akkor, amikorra már kihűlt. Akkor viszont megjegyezte, hogy ilyen pocsék kávéval még sose kínálták meg. Igaza lehetett szegénynek. Mint említettem, addigra már kihűlt a kávé. Nemeskürty István, a tanár úr szintén szerkesztőségünk tagja volt. (†) Egyszer hozott új könyvéből. Dedikálta mindnyájunknak, és szabadkozott: A könyvet Kárpátalján nyomták, és a címlapon látható portréja nem színhelyes – amolyan „Ogonyok minőségű”.
Ugyancsak a szerk. biz. tagja volt Krómer István, regnumi jó barátom, aki megkért egy ízben négy-öt cikk megírására az általa szerkesztett Új Ember évkönyv számára. Majd hónapokkal később rám telefonált, hogy menjek a kp-ba egynagy sporttáskával a honoráriumátvételére. Én ezt nem tettem. Zsebre vágtam a hatalmas summát. Azért se mondom meg, hogy mennyi volt.
Egy másik halmaznak tekinthető a Min. Elnöki Sajtóiroda. Akkor dolgoztam ott, amikor a min. elnököt Antall Józsefnek hívták. Nos, az iroda úgy kívánta, hogy legyek jelen egyik interjúja alkalmával. A számomra biztosított eszköz egy kommersz riportermagnó volt, amely csak testközelből működött volna elfogadható módon. Nekem a padlózatra kellett raknom a ketyerét. Járai Judit kezelte az élő mikrofont. Mondanom se kell, hogy a motorzajon kívül semmi nem hallatszott az én felvételemen.
A már említett Krómer István is ott szolgált annak idején, miként a francia nyelvű anyagokat és AJ beszédeit kötetekbe szerkeszető Rosdy Pali is. Továbbá külsősként Elmer István, akinek a Szent István Társulatnál megjelent „pásztorok-sorozat” interjú-köteteihez lett közöm, megkaptam mindet korrektúrázni.
De ha már SZIT. Az Országút c. lap egyik cikkéhez, mely a Jeruzsálemi Szent Sír lovagrendről is szól, Farkas Olivér, a SZIT igazgatója, (szintén lovag) adja a fotókat. Nekik sokat dolgoztam.
Mindjárt végére érek nosztalgiámnak. Zsille Gáborral egy könyvismertetésen találkoztam. Én Szabó Feri kötetét, ő pedig a szociális testvér, Sztrilich Ágnes (†) verseskönyvét ismertette.
Dávid Katalin se maradhat ki a sorból. Emlékeiről szóló könyvében említi, hogy 1945-ben egy romos ház lépcsőházában felfelé menet az EMSZO-indulót fújta vidáman. Megemlítettem neki, hogy dallamát nagybátyám, szövegét apám szerezte. Bele is vette őket visszaemlékezésébe. Én meg lemásoltam és elküldtem neki emlékezetből az induló kottáját.
Végül a lapszámban Zsille Gábor emlegeti versében Sík Sándor piaristát is. Én piarista diákként még hallgattam a szerzetes költő kiegyensúlyozott, jó szerkezetbe foglalt, szép prédikációit. Élmény volt mindannyiszor.
Ilyen kicsi a világ.
Utolsó kommentek