Mickey webnaplója

Most nem a koronavírus újabb hulláma robbant be, hanem a tavasz. Azok a fák, amelyek eddig visszatartották magukat, ripsz-ropsz most kipattantak.
A nyárfa első vattacsomójával ma találkoztam először.
Az eget is sűrűbben karistolják a légifolyosón közlekedő repülőgépek.
A rét tele van pitypanggal meg százszorszéppel.
Kb. 20 fok van, és kellemesen süt a nap.
Elsétáltam a postára. Szuszogok. Még 12 kilótól meg kellene szabadulnom.
Bár nem garancia semmire.
Lehet, hogy a jó egy évvel ezelőtt a rajtunk, mindkettőnkön kitört kemény influenza COVID-19 volt? Nem tudjuk. A védőoltásokon mindenesetre túl vagyunk.
Az A-vércsoporthoz tartozók tüdejét keményebben támadja a virnyák.
A dagikat is.
Koromnál fogva is előfordulhat a szuszogás, de
a hosszas bezártság folytán is adódhat ez.
Már a szívem se a régi,
mert a szívem elég régi.
Vagy amit tetszik akarni. 
***
Fűtenek még.
Aztán nappal a nap fűt,
aztán a nap távozik,
aztán átmenetileg hűvösség támad,
aztán megint fűtenek.
***
Lesem a postaládát, hátha megjött a FülesBagoly. De nem. Így hát nincs vicc se.
Lesem, de nem a rejtvényújság jött meg, hanem egy megrendelt serpenyő, és egy periodikusan megjelenő valaki, aki a közös költségeket szedi össze.
***
E-mail a házi orvosnak, hogy tegye felhőbe a soron következő adag gyógyszerreceptet.
Gyors válasz: Föltettem.    
Két évvel ezelőtt nem értettem volna, ha valaki az iménti felhőt emlegette volna. Az infóbőség korát éljük, hiszen minden magyar patika le tudja hívni a nekem szánt pirulák sorát.