Mickey webnaplója

Ma Sarlós Boldogasszony ünnepe van, a vizitáció napja (Mária látogatása Erzsébetnél). A reggeli misét egy diakónusból lett 63 éves újmisés, Őri Imre mutatta be. Néhány napja szentelték, miután felesége meghalt. Tegnap jött ugye a hír, hogy regnumi csoportunk egykori pap vezetője, Hagemann Frigyes elhunyt. Vele éppen a fordítottja történt. Pap volt, majd megnősült.
 1971-ben „összeesküvés” vádjával öt évre ítélték, az öt év maradt, de másodfokon megváltoztatták elítélése indokát „állam elleni szervezkedésre”. Természetesen mindebből semmi sem volt igaz.
A Regnumban az járta, hogy a politika nem ér annyit, hogy a papok vásárra vigyék a bőrüket. Törekvésük a kisközösségek jól megpatkolt vallásos vezetése volt. HF remélte, hogy a hetvenes évekre konszolidálódott annyira a helyzet, hogy többet már nem macerálják a lelkekért harcoló papokat. Tévedett. Az utolsó regnumi per első számú vádlottjává tették.
Hiába fogalmazta meg a házkutatásakor felvett jegyzőkönyvben, hogy panasszal él, mert az egyesülési joggal való visszaélést indokolatlannak, és emberi jogai megsértésének tartja. A bíróság öt évre ítéli. (Ez volt a bíró Bimbó István utolsó dobása, mert még abban az évben meghalt. A bíróságot a regnumiak maguk között csak „bimbóság”-nak becézték.)
HF három év négy hónap leülése után szabadul az akkor a Vatikánnal folyó tárgyalások folyományaként. Mint nyilatkozza, regnumista társaival felvette a kapcsolatot, de ettől kezdve csak egyénileg foglalkozott fiatalokkal. 1975-ben kéri cölibátusa alóli felmentését. VI. Pál pápa megadja neki. 76 őszén nősül. Három lánya születik. Korábbi kapcsolatai megszűnnek, a hivatalos egyházzal való kapcsolata is. Kiábrándult az egyházi vezetésből. Mint írja, egyik püspök kijelentette: „úgy kell annak, aki fejjel meg a falnak”.
A rá emlékező Hetényi Varga Károlynak írt levelében kéri, „ne állítson be úgy, mint hőst. Akkori tevékenységemet úgy végeztem, mint akinek a feje fölött lóg Damoklész kardja.
Reménykedett benne, hogy rá már nem kerül sor. Tévedett.
„Úgy vonultam a börtönbe, mint a sarokba szorított, életét védő szerencsétlen áldozat, aki balsorsát szeretné elkerülni” – fogalmazza meg levelében.
 A regnumi perek több hullámban zajlottak le 1960-tól kezdve. Ezek során tizenkét regnumit összesen hetvenöt évre ítéltek. Bűnük csupán annyi volt, hogy az általuk elérhető fiatalokat katolikus szellemben nevelték a teljesen ellenséges közegben. Bár tagadták hősiességüket, hősök voltak, jel értékű emberek, akik fontosabbnak élték meg elvhűségüket, mint életpályájuk töretlen kibontakozását.
Munkájuk vetése beért.  Az akkor általuk nevelt néhány tucat bp.-i regnumiak létszáma ma több ezerre rúg, és nemcsak a fővárosban.  
HF-ról Hetényi Varga Károly a Papi sorsok a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában I. c. kötetében emlékezik meg részletesebben. 90-93. o.)