Mickey webnaplója

A lódarázsról mindent megtudtam, miután észleltem, hogy alattunk két panel közt húzódó résbe befészkelték magukat. Hogy mekkora üreg tátogott a szigetelés mögött, azt csak ők tudják, meg akik összeszerelték a betonelemeket annak idején. Megtudtam, hogy a lódarázs csak akkor támad, ha ellenséges mozgásnak érzékeli a kiszemelt személyt. Jelenlétükben lassan, óvatosan kell mozogni. Ha mégis megtámad egy, vöröshagyma levét vagy más savas dologgal enyhíthető a szúrt seb okozta fájdalom. Aki allergiás rá, annak ez is kevés. Orvosi, gyógyszeres segítségre van szüksége, mert a lódarázs halált is okozhat.
Arra lettem figyelmes tavasszal, hogy az említett repedésbe bebújik egy 4-5 cm-es darázs. Nyárra létszámuk úgy felszaporodott, hogy mint egy forgalmas reptéren állandósult az éppen landolni és elstartolni kívánó egyedek találkozása a rés nyílásában.
Megtudtam, hogy a darázs egy szezonra van tervezve, de ha az anya eredménnyel áttelel, akkor kezdődik elölről a cirkusz.
Summa summárum a szomszédunk méhészt hívott, aki gyilkos port szórt a fészkükbe. A mozgás megszűnt, darázstetemek borították a fehér méregport.
***
Ezek az állatok!
Hatpettyes katicát és sokpettyest is láttam már, hat lábút is, de egy lábút eddig még nem. Az erkély mellvédjén várta sorsa beteljesülését. Felfordítottam. Kalimpált az egy lábával. A többit vélhetően a szorgos hangyák tépték ki, ették meg. Megváltottam a további szenvedéstől. Egy pillanat alatt kimúlt, még annyit se mondott, hogy félkalap vagy hogy ripityom, de még annyit se, hogy nyikk.