Mickey webnaplója

Hajnalban csakugyan láttam négy „hullócsillagot”. Mind nagyon határozott, éles felvillanás volt, nemcsak olyan, mintha láttam volna valamit. Nem. Ezek csakugyan meteoritok voltak.
Ehhez ugye az kell, hogy az embernek hajnalok hajnalán nyitva legyen a szeme, méghozzá lehetőleg folyamatosan.
Könnyű a fényképezőgépeknek!
Beállítom időre, s attól kezdve nyitott blendével várja az égi történést. Ám szemem száradni kezd, pislogásra ingerel, aminek időnként nem tudok – nem is akarok – ellenállni. Mindenesetre megvolt az élmény. Régóta várok rá. Korábban hol elaludtam, hol felhős volt az ég, hol hiába lestem, nem találkoztam a perseidákkal.
***
- Mai ihletőm Prokop, mivel sokféléről ír. Leírja, hogy a 90-es években az ostiai lídón suhancok kifigyelték, hogy mikor megy megmártózni a Ligur-tengerbe. Mindenét ellopták. Valahogyan fürdőnadrágban volt kénytelen visszamenni a 30 km-re levő Rómába, ami elég ciki, hiszen mindenki elegáns ruhákban utazik. Nekem is volt szerencsém Ostiához, de a magam szerény motyóját magammal vittem pancsolás közben is. Így nem tűnt el semmim. Csupán én égtem le, mint a Reichstag. Nem sokat aludtam akkor éjszaka.
- A közfelfogás szerint a festőnek találni kell valami egészen egyedit, s azt variálni egész életen át. Ismerek ilyen festőt. Nem Prokop az. A komponisták egy részére is igaz. Vivaldi és Haydn kritikusai azt írják, hogy egyetlen művet írtak, s azt variálták. Ez persze így nem áll, de valami van benne. A H.-szimfóniák hasonlítanak egymásra, Mozartéi nem. A Vivaldi-darabot azonnal fel lehet ismerni stílusáról.
De így van ez a fotósokkal is. Rászállnak egy-egy témára, és megpróbálják más-más fényviszonyok között megörökíteni.
- Saját munkánkat illetően beképzeltek vagyunk. Elismerésre vágyom... Ám munkám öncélú, s ha senki sem veszi észre, szinte hipnotizáltként megyek a magam útján tovább.  Igazat szól. Ilyenek a képei.
- Legalább az ápolónők megmaradhatnának örök fiatalnak. Kellemesebb, ha betegágyunk körül szép üdék forgolódnak, mint parancsolgató, zsémbes, ráncos, tüskenyelvű, kritizáló, mogorva, hervadó ötvenévesek. Jót mosolyogtam rajta. Egyetértek, s az egykori LudasMatyi élclap hangvételében felelek: „Kérését ide írjuk: »A fiatal ápolónők ne öregedjenek meg!«”
***
Balázs Géza nyelvész a szexről oszt meg gondolatokat. Többek között ezt: Egy idős parasztember szavai jutnak eszembe: Öregkoromra elvette tőlem az élet a tehetséget, de legalább a kívánságot is elvette volna. Valamit jól megfogalmazott az idős szántóvető.