Mickey webnaplója

Mindenki az év valamelyik napján született, ugyanakkor, amikor egyes hírességek (+ hírtelenségek is).
Párhuzamosságok szeptember 24-én.
Valaha Fogolykiváltó Boldogasszony napja volt, majd
Szent Gellért ünnepnapja,
szerénységem születésnapja, de ami érdekes: Isten vagány szentjének, a jezsuita
Godó Mihálynak is a születésnapja.
Ő korábban született nálam 33 évvel, és ötven éves voltam, amikor elhunyt. Ugyanúgy karácsonyi ihletés, mint én és még nagyon sokan mások.
Persze mindenki valamelyik napon született, másokkal együtt ugyanabban az évben, vagy akármelyikben. S ha nem születtek, akkor meghaltak a kérdéses napon. Mivel az évnek 365 napja van, ennyiféle változatban fordulnak elő ezek az események.
Godó Mihály különösen is kedves nekem, mert mindig humoránál maradt. Kemény mezőségi ember volt. Kisiratoson született (anyám Dombiratoson). Csaknem két évtizedet töltött a román börtönökben, embertelen kínokat állt ki, s rablógyilkosok közé vetették, remélve, hogy köztük megsemmisül. Nem ez történt. Közülük sokakat megtérített, s nem is akarta a börtönt elhagyni, mert közöttük jobban érezte magát, mint a képmutató kintiek között. 
***
A NEK-ről sok érdekes kép és videó született. Ezek közül egyik a Hősök terén készült. A magas oszlop tetején álló Gábriel anagyalt mutatja, amint egyik kezében a magyar koronát tartja. Jó ez a képkivágás, de még érdekesebb a videó, ugyanezzel a részlettel. Egy alsókar az ég kékjében, mely az arany színű koronát tartja. A koronáról lógó láncokat fújja a szél. Ez a mozgás normál körülmények között – szabad szemmel – egyáltalán nem látszik.
Olyan ez a videó, mint az a másik, amely megmutatja, ahogy a Marson a szél fúj. Az ember rádöbben, hogy az ottani porvihar attól függetlenül létezik, hogy eme videó előtt emberfia még nem látta soha. Mire utal ez? Arra, hogy nemcsak a földünknek vannak jelenségei, hanem az egyéb égitesteknek is. Függetlenül attól, hogy érzékeljük-e, vagy sem. Úgy is fogalmazhatnék, hogy minden mindennel összefügg. A látható és a láthatatlana valóságok egyetlen ÉLET részei, s valamiképpen hozzájárulnak a teljességhez, valamiképpen hatnak egymásra.
Vagy említhetném az emberi tekintettől elzárt – fel nem fedezett – állat- és növényfajokat, gomba- és kaktuszfajokat. Lehet, hogy egyszer megismerjük őket, de az is lehet, hogy tönkretettük jó részüket, mielőtt kilétük kitudódott volna.
Ide kellene még sorolni azokat a civilizációkat, kultúrákat, amelyek azelőtt kipusztultak, hogy a tudomány feldolgozta volna őket. Elvesztek örökre történetestül, világnézetestül, dallamkincsestül, mindenestül. Kihalt a nyelvük, melyen egykor kifejezték magukat.
Nagy veszteségek ezek. 
Az újak felfedezése pedig mindig ünnep, mindig gazdagodás. Varietas delectat.