Kaptam egy csodaórát, amely felettes énként őrzi lépteimet, szabályozza mozgásállapotomat, amennyiben hangos nemtetszését nyilvánítja, ha szerinte túl sokat ülök egyhelyben. Persze a kardiológus meg volna elégedve ezzel a kontrollal. Én kevésbé.
Ami az érem másik oldala: Rövid időn belül elárasztottak a jó olvasnivalók. Előbb kb. tízkötetnyi Móra Ferenc-művet kaptam kölcsön, majd születésnapomra sok kötetet, nem beszélve a SZIT-megnyitó ajándékköteteiről. Ehhez jön az Országút c. lap, ma meg még három Vigilia-szám, érdekesnek mutatkozó cikkekkel. S ha mindez kevés volna, kaptam egy olasz módra rejtvényfüzetet benne 110 megfejtendő ábrával, s megérkezett az előfizetett FülesBagoly szám is a maga tarkabarka feladványaival.
Állva fogjak a szellemi csemegék feldolgozásához? Kapcsoljam le a karórámat?
Este hallgattam egy pszichológus előadását az időbeosztásról, aminek az volt a lényege, hogy aki tudatosan tagolja az idejét észszerű megfontolások alapján, az többszörösét képes teljesíteni, mint egy átlagember. Ez igaz, bár szerintem óhatatlan, hogy két végén égeti élete gyertyáját.
Mégse ez ragadott meg az előadásában, hanem a projekt szó, amit felváltott egy magyarral. Mégis volna megfelelő hazai szó erre a fogalomra? A lélektanász a vállalás szóval áll elő a projekttel szemben. Meglepett ez a nyelvi lelemény, mert csakugyan ez a fogalom áll legközelebb a projekt szóhoz. Nem állítom, hogy azonos tartalmú vele, de hogy a leghasonlóbb hozzá, azt készséggel elismerem.
***
Viccek a FülesBagolyból:
- Mikor az öreg indián meglát egy bicikliző farmert, így szól: Milyen lusta a fehér ember! Akkor is ül, amikor megy. (Lám, az indián is felállítana ültő helyzetemből.)
- Poén krimi-módra: - Doktor úr, biztos a diagnózisomban? – Meglehetősen, de teljesen biztosat majd csak a boncolása után tudok mondani önnek.
- A góbé orvoshoz megy. A doki meghallgatja a tüdejét és így szól: Kérem, sóhajtson nagyokat!
Ej-haj, ejnye-bejnye…
- A végére egy anális: A nővér beküldi a beteget egy szobába: - Itt várjon, azonnal jövök!
A beteg szétnéz, a szoba üres, nincs benne bútor. A falon viszont az alsó sarokba oda van írva valami. A beteg lehajol, és a következőket olvassa: Kérem, maradjon így, ugyanis ez a legalkalmasabb póz a beöntéshez!
2021.10.05. 11:13 emmausz
Két tűz között
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr6816708836
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek