Tegnap megmutattam, hogy mennyi olvasni- és megfejtenivaló vár rám, miközben az intelligens órám bujtogat, hogy keljek fel párnáimról, miként a versbeli özvegy Pókainé Gyulai Pál felhívására.
Kelnék, de maradok, mert egy baráti szívességnek teszek eleget, átjavítgatva egy nagyobb füzetméretű anyagot.
Azzal együtt néhány rejtvénybe belekezdtem, és próbáltam olvasni is a magam örömére.
***
A legjobb fotótémák adódnának a templomunkban. A fehér fal előtt profilban mutatkozó reverendás plébánosunk igen jó kontrasztos kép alanya lehetne. A reverenda fekete gombjai-gömbjei jól érvényesülnek a fehér fal előtt. Valóságos kidudorodó gombsor.
De a maga elé vett aranyszínű monstrancia is megmutatja minden szépségét a reverenda feketéjén. Legalább ennyi a kézzelfogható témagazdagság. Persze bővíthető a kehely és a cibórium eltérő arany színeivel, amelyeken megcsillan a lámpafény, megcikkan a napsugár. A kehely óarany, a cibórium sötétebb. Tán ötvözet, csaknem olyan erősen sárga, mint egy trombita.
E Szentostyát tartó edény a NEK zárómiséjéről való. A benne sokasodó Szentostyákat még Ferenc pápa konszekrálta. Ma fogyott ki belőle az utolsó darab. Itt jelen van a kedvem szerinti pápa tette, Krisztus teste, Zaránd utcai kis templom, és mi: így záródik a kör, benne ég s föld híres és hírtelen szereplőivel.
***
Egy napja a pókokról olvastam Herman Ottónak saját megfigyeléseiről szóló beszámolóját. A pók 10m pókszálat képes kiengedni magából étlen. Legtöbb fajtájuk egy nemzedéket hagy maga után, aztán elpusztul. Nemritkán a nőstény az utolsó energiáját is a peték betakarására fordítja, s ott pusztul el az utódok fészkén. A hím igen óvatosan közeledik párzáskor a nőstényhez. Alulról érinti a hálót jelezve, hogy nem áldozat repült a hálóba, hanem a hím jelentkezik pókkisasszonynál. A nőstény mérgesen lerohanja a betolakodót, ami elmenekül. Olykor akár egy napig is vár, hogy a nőstény indulatai lecsillapodjanak. Majd újra próbálkozik eladdig, ameddig végül is nem talál ellenállásra.
Hanem dolga végeztével jól teszi, ha gyorsan elpucol. Általában ez sikerül is neki, mindazonáltal a fajfenntartást követően a hím is rövidesen elpusztul. Érdekes, hogy mekkora tudás halmozódik fel a pókfajtákban, noha életük meglehetősen rövid.
2021.10.08. 19:48 emmausz
Ülve olvasok, állva sétálok (többet kellene)
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr9216715224
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek