- A covid. Megtámadta az emberiséget. Gyanús, hogy nem természetes fajta. Nem véd ellene semmi. A halálos fertőzéstől megóvja legtöbbünket a védőoltás kettő, három, ki tudja hány adagja. Megvédi, de meg nem gyógyítja. Többé nem lehet elfeledni, mert károsítja a tüdőt, az izmokat, másképpen lesz taknyos az ember, csipásítja a szemet, nehezíti az orron keresztül történő légzést. S ki tudja, még miféle nyavalyákkal lepi meg a pácienseit, azaz szinte mindenkit.
- Az unokák. Ha az emlegetett covid megrövidíti az életünket, tudatja, hogy állandóan jelen van, az unokák jelenléte pedig meghosszabítja életünket. Jó, hogy vannak, okosodnak, fejlődnek szeretetben, békességben, mosolygósan a világukra tekintve. E. meséli, hogy három alsó tagozatos gyerek megalapította a Krisztus Kicsi Követői társaságát. Gondolom, hogy belőlük lesz hamarosan – stílszerűen – a Tízen Túliak Társasága. A lánykák is aranyosak. Keresik az élményt, a mesét, a játékos jeleneteket: „Mondjuk azt, hogy”: … te leszel a tűzoltó… Szeretik a szerepjátékokat. Mi pedig benne vagyunk. Minket szórakoztat, ők meg ezek által bontakoztatják ki magukat. Nagyon örülnek a személyes törődésnek. Éhezik, hogy valaki figyeljen rájuk, együtt lélegezzen, együtt örüljön velük.
- Nekünk is érdemes folyamatosan figyelni életünk irányulására. Különösen is a negyedik negyed játékrészben.
Nekem Nemeshegyi Péter páter összefoglalója tetszik: Szeret az Isten, leszállt közénk az Isten, haza vár az Isten.
Mikor?
Amikor ő akarja.
- Mi és a világunk. Az okosok szerint nem mondatonként kiragadva értelmezhető helyesen a Biblia, hanem összefüggéseiben.
Olyan, mint a guadalupei ponchó, amely attól értelmezhetetlen és megmagyarázhatatlan, hogy anyagának a századok alatt meg kellett volna semmisülnie, de egyben van. Rajta kirajzolódik Mária színes képe, de a laboratóriumi vizsgálatok szerint a kelmén nincs festék. A színek mintegy felette lebegnek, vibrálnak, semmiféle anyaghoz nem hasonlítanak, nem vizsgálhatók.
Egy amerikai könyvtárban a szinteket fa lépcsősor köti össze. Az alapos elemzés szerint olyan fafajta, mint amiből az készült, nincs is a világon. [És ott mégis van.]
Most már csak azt teszem hozzá, hogy maga az anyag sincs, ha azt veszem, hogy energiagócok együttállásai, köztük hatalmas hézagokkal, űrökkel. Csaknem megfoghatatlanul filozófiába megy mibenlétük. Minél alaposabban vesszük szemügyre az elemeket, annál inkább veszünk el a részletekben anélkül, hogy a végére érnénk a felfedezéseknek.
Most visszacsatolok a Bibliához. Nem a mondatok, hanem az egésze a kimeríthetetlen forrás. Nincs tökéletes fordítása, de mind a lényeget adja vissza valahogyan évezredek távolából. Ott vibrál az Ősjóság a sorokban anélkül, hogy a Biblia ki tudná mondani véges szavakkal a Végtelent. Mégis értésünkre adja a legfontosabban: Az Isten Szeretet.
2021.10.14. 17:03 emmausz
Ami foglalkoztat
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr216721144
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek