Mickey webnaplója

Mórát olvasni kb. ezt is jelenti. Bár emlegeti a Sydolt, emlegeti a villanyórát, az írógépet, az öngyújtót, a töltőtollat, azért a garaboly is divatban volt, a meztélábasság is, meg a szövétnek is.
Szeretem nyelvi játékosságát. Útlevelét, vasúti jegyét életmegszépítő találmányoknak nevezi.   Könnyű vele egyetérteni, elég csak a pinkódokra, a hitelkártyákra, a tajkártyára, a Szig.-re és egyéb plasztikdarabokra utalni. Utóbbiak a mi életünket „szépítik meg”. S ki tudja, hogy még hány kártya vár ránk a jövőben. A legújabb: a beoltottságot igazoló kártya.
Ő azt írja: kengyele, én rávágom: Csengele.
Ő azt írja: Felültem a Fakóra, gyerünk lovam Makóra. 
Én ráfelelek: Miklós fiam az út mellett, mind meglocsolja a füvet. Ne félj Miklós, nem vagy árva, együtt megyünk a SUGÁR-ba.
Ő megjegyzi, hogy a kutyafáját, nem egészen értelmetlen, mert a kutyafa orvosi cserje, rhamnus frangula. Az isten fáját sem egészen légből kapott, mert azt ázsiai magyar istennek a fája az egy ürömfajta.
Ennek már csak azt tehetem mellé, hogy az iskolafáját. Ám iskolafa nincs, legfeljebb faiskola, viszont az iskolaudvarokon szoktak fák lenni, és fajtájuktól függetlenül valamennyien az iskola fái.
Természetesen továbbra is tetszenek a tájnyelven lejegyzett sorai. Ezek különös módon fűszerezik az általa használt szókincset.
Így ír: De azért még sokáig elhúzhati szögény, mert hallom, tökéletesen eszin van akkor is, amikor félrebeszél.   
Nem is ragozom tovább. Elég ennyi, hogy kedvet csináljak olvasáshoz azokban, akiknek már épp csak egy kis nógatás hiányzott ahhoz, hogy lecsapjanak egy Móra-kötetre.
***
Érdekes kirándulásaim vannak az ’olaszmódra’ rejtvények világában. Nem könnyen adják meg magukat az újabbak. Annál értékesebb skalp hosszas töprengés után mégis megfejteni őket. Szellemi kihívás, párbaj, a győzelem mindenkori reményével. Ma kettőt tettem kétvállra.