Figyelem! Az időutazók világtalálkozója múlt hét szerdán lesz megtartva – idézem a FülesBagoly viccét.
Nem véletlenül.
Az idő csak az anyag miatt létezik.
Nem tudjuk, hogy az idő honnan jön és merre halad. Talán a jövő felől jön a jelen felé haladva, hogy aztán a múltba vesszen.
A viccbeli időutazók az elképzelés szerint ide-oda ugrálnak az idősíkokban. Ez meglehetősen nonszensz.
Valójában csak az abszolút létben, a létteljességben van egyidejűség: Jelenlét, mely felette áll az időnek, és onnan néz rá mind a múltra, mind a jövőre.
Az időutazás mégis létezik, de nem ténylegesen, csak a múlt lenyomatait szemlélve. Visszafelé lehet látni, hallani. Előrefelé azonban csak a prófétáknak sikerül.
A múltat látni lehet minden történelmi leletet szemlélve. Egy régi szarkofág, egy megmaradt épület, egy szobor, egy régi kép, egy kottából kikívánkozó régi muzsika mind-mind a múltat idézik, és nem is akárhogyan. Sokat mesélhetnének erről a történészek, a régészek, a művelődéstörténészek, de a szaktudományok történetének a kutatói, valamint az előadóművészek, sőt a befogadók is.
Miért emlegetem ezeket most?
Mert advent van.
A jezsuita Mustó Péternek van egy kötete: Megszereted, ami a tiéd. Elgondolkoztató cím.
Ha a tiéd, akkor már megszeretted, vagy éppen nem. Avagy a megszeretés egy folyamat?
Kicsit hajaz erre az advent.
Várunk Jézus születésére, aki kétezer éve velünk van. (Én mindennap veletek vagyok a világ végeztéig.) A kérdés persze az, hogy mi vele vagyunk-e a mindenkori jelenben?
A mindenkori jelen az Isten országában valósul meg. Erre néhány szentség vétele szabadít fel.
Aki átélte már ezt, tudja, miről beszélek.
Egy vétkektől való feloldozás hozza meg azt a felszabadult érzést, amelynek révén a szentek szemével nézünk a világra, megszeretve, ami a mienk, amelyet átszínez az amoda tartozás élménye.
Ezt adhatja advent, amikor is arra várunk, aki időtlen idők előttől van, aki köztünk van, akiért és akiben fennáll ez a világ.
***
Szijjártó Péter: „Az advent elhozza évről évre a lehetőséget, hogy nagyobb teret adjunk Istennek az életünkben. Hiszen minden kegyelem forrása Ő. Növekedjen bennünk a hit és a remény, hogy Isten munkálkodik bennünk, hogy bennünk van minden pillanatunkban. Legyen ez az advent az Istenben való megnyugvásunk ideje.”
Utolsó kommentek