Mickey webnaplója

Jó paródiát csak karakteres dolgokról, jelenségekről lehet írni. Olyasvalamikről, amikről jófajta karikatúra is készíthető. Mórát olvasom, és találkozom ezzel a műformával is írásai között.  Ugyanúgy tetten érhető a paródia nála, mint Gárdonyinál, aki megírta Göre Gábor és Durbints sógor viselt dolgait. Úgy tudom, hogy ő megtagadta e könyveit, mint hozzá méltatlan opusokat. Ma meg rehabilitálják és elismerik e kötetek helyét is az irodalomban.
Visszatérve Mórához, érzékeny füle kiszűrte azokat az elhallásokat, amelyeket a Szeged-környéki szögények alkalmaztak élőbeszédben. Csőszfogadás c. jelenetében ilyeneket olvashatni:
lekvirálók, rekvirálók helyett
pállázat pályázat helyett
egzáment egzámen helyett
Molyett molett helyett
Lejöntközik jelentkezik helyett
selyömstrinflis selyemharisnyás helyett
tekintél tekintély helyett
ongora zongora helyett
milliom millió helyett
lejjebbezni a feljebbezés fordítottjaként
rafanérozottan – rafináltan helyett
ögyvez özvegy helyett
vaksol voksol helyett
Megjegyzem, hogy nemcsak az iskolázatlanok körében létezik a hangzócsere, hanem egyes nyelvekben is. Minden nyelven Algéria az illető afrikai ország neve, azaz nem: spanyolul Argelia.   
Az már csak hab a tortán, amikor Móra színtiszta tájszavakat hoz az élőbeszéd gazdagítására.
Nagyon tetszik nekem az értelmesség kifejezésére alkalmazott szó: ott eszmetöhetsége van az okos embernek.
Egy csepp szociográfia a puszták népe körében: Kifejezetten tetszett annak a leírása, hogy a pusztai embereknek kérdéseket állított az író, így mintegy megszondázta őket, hogy vajon miképpen igazodnak el a világ dolgai között. Ki így, ki úgy. Azért elég hiányosnak mutatkoztak a felnőttek ismeretei. Persze jó százéves ez a szondázás. Hol volt akkor a számítógép, és hol voltak akkor még az iskolák.
Talán akkor fogott hozzá Klebelsberg Kunó miniszter a népiskolák felállításához.