Tegnap elmentünk Covid pcr-tesztelésre. Kb. húsz percet vártunk sorunkra. ónos eső esett. A Konténer mellett fenyőfaárusítás volt a parkolóban. Olyan zsufi keletkezett, hogy ilyen körülmények között csak szabálytalanul tudtunk parkolni. Szerencsére ezt senki sem vette zokon.
Hajnalban érkezett meg a hivatalos értékelés. Félálmosan, kótyagosan nem foglalkoztam vele. Csak ma délben fejtettük meg a gondosan kódolt leleteket. Mindkettőnké negatív. Ennél szívmelegítőbb hírünk nem lehet. Jó volt ránézni ezekre az értékelésekre, mert bár semmilyen tünetünk nem utalt a sars-vírus jelenlétére, ki tudja, mire képes ez az aljas „sündisznó”.
Hála Istennek nem vagyunk terjesztői a ragálynak, és kimozdulhatunk továbbra is szabadon.
Adjon Isten a betegeknek mielőbbi gyógyulást, a többieknek óvatosságot, a világnak szabadulást a pandémiától. Elég volt a zavargásából.
***
Fél órája elstartolt M. unoka. Párizsig meg se áll a gépe. Újévben látjuk viszont. Sok tartalmas beszélgetésen vagyunk túl, s már látszik, hogy még többre van igénye. Szeretnénk valamelyest kísérni felnőtté válását, s az értékek irányában tartani továbbra is. Ő is fogékony erre. Hozzánk nőtt valamennyire, bár nyilván nem lesz évtizedes az együtt lakásunk.
Tetszik, ahogy beleáll a tennivalókba, s hogy kitart a munkákban.
A tél egyebekben itt kínlódik, itt vajúdik.
Uralkodni akar, de egyelőre inkább csak próbálkozik.
Hideg van, de nem nagyon.
Hó is esett, de nem nagyon.
Az is elolvadt, de nem mindenütt.
Hófelhők az égen, de nem esik.
A varjak tanácstalanul üldögélnek a távvezeték drótján.
Várják, hogy mitévők legyenek, s hogy még ma mit évők legyenek.
Utolsó kommentek