Mickey webnaplója

Nem is olyan rossz cím ez az óév utolsó napján. Hogy miért?
Próbálom kifejteni.
- Félreértés volt, most nincs szükség vérem megcsapolására.
- Reggel korán a könyvmegállóban ráakadtam Szakonyi Károly kötetére: Irányítószám 2000. Mivel a hozzánk költözés alkalmával anno megszüntettük házikönyvtárunk szépirodalmi részét, könyvek százait ajándékoztuk el, vagy vittük a könyvmegállóba. Így átmenetileg hiányzott ez a kötet, amelyben az Adáshiba szerepel többek között. Legnagyobb meglepetésemre a kötet belívén szerepel a Mickey név. Én írtam bele egy kölcsönzés alkalmával, hogy ha az illető nem emlékszik rá, hogy kitől kapta a könyvet, figyelmeztesse. Magyarán egy másik könyvmegállóban ráakadtam arra a kötetre, amelyet egykor kicipeltünk máshová. Milyen regényes is egy-egy könyv sorsa!
- Tegnap ködszurkáló fotókat osztottam meg. A szürkeség nyomottá teszi az embert. Kedélytelenné.
Ma reggel kisütött a nap. Mit kisütött?! Hatalmas erővel világítja meg a környéket. Néhány fényreflexet lefotóztam sebtében.    
- Hajnalban befejeztem Móra soron következő kötetét (Georgikon – Könnyeskönyv). Benne egy régi emlékem rémlett fel általánosiskolás koromból, egy verses mese: A didergő király. Nincs különösebb jelentősége, annyi mindenesetre igen, hogy a Telepes utcai iskolában legalább kétszer adták elő alsótagozatos osztálytársaim ezt a darabot egy-egy rendezvény alkalmával. A rendezvények arról szóltak, hogy néhány gyerek szereplési lehetőséget kapott, az iskola némi pénzt, a belépők árát, s néhány unásig ismételt műsorszámot vezettek elő ilyen alkalmakkor.
A vívó sportkör legényei pl. minden évben eljátszották Rostand drámájából (Cyrano de Bergerac) az orrmonológot. Cyrano verse végén csakugyan megszúrta ellenfelét. Ilyen sztenderd volt A didergő király is, no meg az Egy szem szőlő c. mesejáték, amelynek az a lényege, hogy korrupt udvaroncok egy híján mind megeszik a szultánnak szánt szőlőt. Az uralkodó nagyon megörült a halom pénzéért juttatott egy szem gyümölcsnek. Nekem már akkor nem tetszett a mese, ami ugye ötleteket ad ahhoz, hogy hogy juthassunk meg nem érdemelt javakhoz mások kijátszásával. Ez kell a tanulóifjúságnak? Vagy a szüleiknek?  (Vö. Lop ez,. Lop az, mégis gazdagok vagyunk.)
Persze ez volt az az időszak, amikor énekórán tanultuk a rémséges-szépséges orosz népdalt(?), melynek szövege szerint „jó lesz nektek szegény lányok, rossz-rossz gazdag lányok”. Csaknem arról szólt, hogy a kulákok menjenek a fenébe.
- Évértékelés? Nagyon szubjektív lenne.
Inkább Kölcsey epigrammájának a végét idézem:
Régi kor árnya felé, visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort:
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!
Reménykedünk.