Ma bárányfelhők úsztak át az égen.
Megfázással küszködve egy spirituálé szövege (és dallama) szól bennem.
A világjárvány támadása idején még aktuálisabb, mint akkor volt, amikor megismertem.
Így szól a szinkópás ritmusú dal:
Szeme csupa könny
Sír a Bárány.
Halld meg odafönt
Égi Bárány
Halld meg odafönt
Bármi vár rám
Ha halni kell, az égbe térek én.
Mit ér a jó mód és a balsors mit árt?
Ha halni kell, az égbe térek én.
Angyal koronát hoz majd énnekem.
Ha halni kell, az égbe térek én.
Hát így valahogy.
Ezt csak az érti, aki elfogadja, mert hiszi, hogy Isten háromféleképpen gyógyít:
Imával, orvossal-orvoslással-orvossággal és halállal.
***
A mai nap csendes semmittevéssel telt el. Náthával és köhögéssel. Ám mintha lassú javulást élnék meg. Ízérzékem nem hagyott cserben. Okkal reménykedem benne, hogy ez a kórság nem az a kórság.
Szeretném mindenesetre magam mögött tudni. És akkor felporszívóznám a lakást, levinném a szemetet, kimerészkednék az utcára, lehet, hogy még fotókat is készítenék.
***
M. fiú mutatja rollfilmes kameráját. Ő még szokott analóg képeket készíteni. Most is érik egy adag film. Még a gépben „reszket” előhívásra várva.
Mondtam neki, hogy nincs a dologgal egyedül. M. sógornőm is csak analóg masinát használ.
Nem mondtam neki, ha tudtam volna, hogy ennyire vonzódik a hagyományos gépekhez is, akkor annak idején az ő részére tettem volna félre megannyi masinámat.
Utolsó kommentek