Mickey webnaplója

Január 22. a magyar kultúra napja, Kölcsey Himnusza keletkezésének a napja. Ez a Himnusz ugyan a magyar nép zivataros századairól szól, aktualitása mégis mindmáig töretlen.
Rákosi ugyan Kodályt rá akarta venni egy szocialista himnusz megírására, de Kodály hárított, mondván, hogy jobbat nem tudna írni.   
Lehetne itt a magyar kultúráról szólni. Pl. még frissen él bennem a tegnap hallgatott Bartók kétzongorás szonáta archív felvétele, amelyet annak idején a fiatal Kocsis Zoltán és Ránki Dezső adtak elő káprázatos érzékkel – de nem teszem. Sőt még a himnuszt se elemzem, inkább megosztok egy régi történetet, amelynek részese voltam.
Helyszín Balatonszabadi, E. barátomék nyaralója. A történet idején még talán nem is volt az övék, hanem az éltes S. bácsié. A hatvanas években még divat volt a társasjáték. A táblás játékok is, meg az eszköztelenek is. Pl. valakit kiküldtek, s a többiek a helyiség sarkait elnevezték fantáziájuk szerint. Majd behívták az illetőt s megkérdezték tőle: Hogy köszönsz ennek a saroknak, hogy a másiknak stb. Mit adsz neki enni? Közben jót mulattak azokon a képtelenségeken, amikkel találkoztak. Pl. a kutyát így köszöntötte: szép jó napot méltóságos uram…
Volt egy másik játék is, és most éppen ide szerettem volna kilyukadni. A játékosoknak egy ismert vers első sorát kellett szavanként mondatokban elhelyezni. Teszem azt, megállapodtak ebben a sorban: Befordultam a konyhába… A korábban kiküldött ember kezdte sorra kérdezni a tagokat. Pl. hogy aludtál az éjszaka? A kérdezett úgy igyekezett mondatot alkotni, hogy a kérdező ne jöjjön rá a megoldásra, különben szerepet cseréltek. Tehát így valahogy válaszolt: Jól aludtam, semmivel nem törődtem, befordultam a fal felé, és álomba merültem.          
Történt, hogy a társaság a himnusz első sorában állapodott meg, ezt kellett elrejteni szavanként egy-egy mondatban. A kérdező az öreg S. bácsihoz érkezett, s megkérdezte tőle, hogy S. bácsi, min gondolkozik? Az öreg kivágta magát: Azon gondolkozom, hogy Isten, áldd meg a magyart!
Lett nagy nevetés, s a játéknak itt vége szakadt.
Az öreg együtt nevetett velünk, többiekkel.  
PS. Kölcsey kéziratában még így áll ez a sor: Isten áld (sic!) meg a magyart... Akkoriban formálódott a magyar helyesírás.