Mickey webnaplója

„Ha valaki nyelvével nem vétkezik, az tökéletes férfi, az képes egész testét is megfékezni. …parányi testrész a nyelv, mégis nagy dolgokat vallhat magáénak… A nyelv … a gonoszság világa. A nyelv az a tagunk, amely egész testünket beszennyezi, lángba borítja változékony életünket, maga meg a pokoltól fogott tüzet… a nyelvet senki emberfia nem képes megszelídíteni: az nyugtalan gonosz, tele van halálos méreggel. Vele áldjuk az Urat és az Atyát, és vele átkozzuk az embereket, akik az Isten hasonlóságára vannak teremtve. Ugyanabból a szájból áldás és átok jön. Testvéreim, ennek nem volna szabad így lennie!” (Vö. Jak 2,1-10) 
Igen. Vele áldjuk az Urat, és vele átkozzuk az embereket, akik az Isten hasonlóságára vannak teremtve.
Érdekes megfigyelni, hogy egy ártatlan keresztrejtvény megahatározásai inkább elismerő vagy inkább elítélő tartalmú szavakkal operál-e.
Érdemes megfigyelni, hogy a napilapok hírei inkább pozitív tartalmúak-e, vagy inkább pejoratív dolgokban turkálók?
Érdemes megfigyelni, hogy a média inkább pozitív tartalmakat közvetít-e, vagy éppen ellenkezőleg.
De a kibertérben megfogalmazott témák és kifejtésük pozitivitását is érdemes lenne számszerűsíteni. Lefogadom, a negatív megjegyzések számossága sokszorosan meghaladná az optimizmust árasztó tartalmúakét.
Jó iskoláim voltak.
Mégis, mégis ilyesmikkel növelték önbizalmunkat: ne gusztustalankodjanak; ne povedáljanak; a barom marhája; tűnj el nyom nélkül; a taknyos mindenit… El is panaszoltuk ofőnknek, aki mosolyogva visszakérdezett: Jobban esne, ha az illető tanárok csacsikámnak neveznék a rontó diákot?
Azt gondolhatná az ember, hogy csaknem mindegy. Elítélő mindkettő. Maradjunk azonban abban, hogy az utóbbi lényegesen embernek valóbb.
Nekem a legjobban a tetszik, amit Róbert Gida mond Micimackónak: „Csacsi öreg medvém.”     
A negatív megfogalmazások gyökere ugyanis a gőg, a kivagyiság, az alá-fölérendeltség kinyilvánítása. Ma szájkarate a neve.
Igaza van Jakab apostolnak: „a nyelv nyugtalan, gonosz, tele van halálos méreggel”. S azt is helyesen állapítja meg: „Testvéreim, ennek nem volna szabad így lennie!”
Amikor a nyelvi kifejezések mikéntjét elemzem, önkritikusan meg kell állapítanom, hogy magam se vagyok ez ügyben makulátlan. S ezért egy szónokot idézve jegyzem meg, hogy mindezeket az észrevételeket „magamnak is mondom”.  
A közelmúltban írtam arról, hogy vannak emberek, akiknek mosolyra áll a szájuk, és talán ettől, vagy ettől is pozitív kicsengésű a mondandójuk. Vannak olyanok is, akiknek lefelé görbül a szájuk, s hajlamosak a borúlátó megfogalmazásokra. Utóbbiaknak tennivalójuk van mind a szájállásukkal, mind a mondandójukkal kapcsolatban. Lehet, hogy nem fognak folyton mosolyogni, de talán lebiggyesztett szájszéllel sem fognak beszélni.
Törekedni kell az „emelkedettségre”.