Mickey webnaplója

Söprik a pápai utcát...
Söpörtük mi is, de leginkább csapkodtuk a lábunkat a betonhoz díszlépésben, máskor meg csak tempósan. „Katona, úgy vágja a surranóját a betonhoz, hogy alatta a hangyák agyvérzést kapjanak!”
Igen, Pápán szolgáltam sorkatonaként, 25 hónapot. Ebből nagyjából két évet „dombelhárítóként”. Így hívtak bennünket, lapátos katonákat. Mégsem erről szeretnék megemlékezni, hanem a hetenkénti eltávról, pontosabban az oda- és visszavezető útról.
A két útvonal egyike Pápától egy szárnyvonalon Tatabányáig szólt, s onnan Bp-re a legközelebbi vonattal. Az első eltávozás karácsony előtt megtörtént. Tatabánya felé. A pápai vicinális régi vagonjai közti átjárók nyitottak voltak. A kemény télben kemény szél fújt, és egyik baka sapkáját elfújta a gonosz szél. A károsult még az utazás során ellopta valamelyik társától az övét. (Úgy járt, mint a székfoglalós táncban a legények. Mindig eggyel kevesebb széket hagynak a játékvezetők, mint ahány táncos forog. A hoppon maradt kiesik.)
Az öreg vagonban rajtunk kívül nem utazott senki, mert beesett a hó. Egyik ablakát nem lehetett felhúzni. Senkinek se sikerült. Én egy karatés mozdulattal állon vágtam az alumínium-fogantyút, ami letörött, de az ablak továbbra is nyitva maradt. Így utaztunk hazafelé télvíz idején.
Máskor stoppoltunk. Megállt egy nyitott platójú hússzállító autó, mi fel a teherbe. Álltunk Győrtől Bp.-ig a zsíros platón. De megtakarítottunk kb. 30 ft-ot. Ennyibe került volna a vonat… 
Visszafelé rendszeresen a Szombathelyre közlekedő gyorsat választottuk. Színházi vonatnak titulálták, mert „megvárta” a színházakból kitóduló népséget. Sokan közlekedtünk ezzel Celldömölkig, ahol a Pápára induló még fűtetlen szerelvénybe tódultunk indulásra várva. Biza reggel hét lett, mire a reptérre értünk. Megérkezve Pápára megittunk egy-egy kakaót (két ft/adag jól esett a forró ital éhgyomorra. Aztán a laktanyában reggeli, és kezdődött a napi nyolcórás műszak, meglehetősen kóválygós állapotban. Ja kérem, aki legény éjjel, legyen legény nappal is. Próbáltuk … vagy két évig.              
PS. Még megemlékszem a békakoncertről. Nem messze a pápai állomástól tóféle lehetett sűrű nádassal. Adott időszakban békaszerenád fogadta az arra járót. Olyan hangosan kuruttyoltak, vartyogtak, brekegtek, kvakvakoltak, vernyákoltak, süvöltöttek, hogy nem hallottuk tőle a saját hangunkat. Kicsit a kabócák ezreinek a fűrésztelepet meghazudtoló sivítására emlékeztetett, legalábbis a hangerőt tekintve.