Mickey webnaplója

Persze. Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!
Miután beléptünk az EU-ba, kissé változott az attitűdünk, a hozzállásunk a nemzetközi kapcsolatokhoz.
Abban az időben (in illo tempore) felkérést kaptam, hogy írjak a periodikába megemlékezést az ünnepről. Megtettem. Máig emlékezem rá, hogy kicsit megtorpantam a megváltozott szituációt végiggondolva. 
Egy történész megemlítette, hogy ez a nemzeti ünnep mindig is az ellenzéki gondolkodásúaké volt. Nem vitatom igazát.
Ezen a napon emlékezni kell 1848-ra, amikor felkeltek a regnáló hatalom ellen.
Ezen a napon polgári engedetlenséget kell szimulálni,
el kell foglalni a Bastille-t,
fel kell menni Budára a Helytartótanácshoz,
ki kell szabadítani Táncsicsot,
be kell venni a Téli palotát,
el kell űzni Metternichet,
meg kell futamítani Jellasicsot,
vagy legalább a Kossuth-nótát el kell énekelni. 
Március 15. van.
Délután OV elmondta ünnepi beszédét s helyzetértékelését a Duna bal partján, az országház előtt, 2-300 000 ember előtt, akik a békemenet résztvevőiként érkeztek oda.  
Ezzel párhuzamosan a Duna jobb partján, kb. 3000 ember előtt az ellenzékiek, Iványi Gábor, Dobrev Klára, a lengyel Tusk, Jakab Péter, Karácsony G., Márky-Zay s még néhányan elmondták, hogy a fidesz lop, csal, hazudik, kizsákmányol és egyébként se ért semmihez.
Én türelmesen végighallgattam a mindkét rendezvényen elhangzottakat.
Miként szerda reggel a templomban az olvasmányt is. Inkább utóbbit idézem szó szerint:  
- Rajta! Szőjünk összeesküvést Jeremiás ellen, mert nélküle sem fog hiányozni a törvény a papnak, sem a tanács a bölcsnek, sem a beszéd a prófétának!
Gyertek, verjük meg a saját nyelvével; úgy, hogy gondosan megfigyeljük minden szavát. 
- Figyelj rám, Uram, és halld meg ellenségeim szavát! 
Vajon rosszal szokás-e fizetni a jóért? Miért ásnak hát vermet nekem?
Emlékezzél! A színed elé álltam, hogy közbenjárjak értük, és elhárítsam a haragodat róluk.
                                                                                                                  (Jer 18,18–20)
***
Reggelre kelve az autók sivatagi homoktól voltak koszosak. Mise után segítségemre jött egy kis tavaszi eső. Egy ronggyal lemostam a karosszériát, majd alig tudtam az emeletre felkecmeregni. Fájt minden izmom, forgóm. Ez a rohadt covid! – mondtam. Úgy válik szállóigévé ajkamon, mint a Hyppolit a lakáj kocsisa részéről a rámutogatás: Hippodron.