Mickey webnaplója

Világmegváltó Jézus, / keresztre fölfeszítették, / Isten Báránya, Jézus / érettünk megtörettettél. //
Ó, testem, sírnak étke, /maholnap földbe szállandó, / Benned a bűnnek mérge, / már-már halálra várandó.// Föl, föl, már ébredj szívem, / én lelkem már erősödjél, / hogy innen égbe jussunk, / már mindig jól és szentül élj! //
Tetszik ez a régi, veretes ének.
Talán azért, mert a Mátyás-templomban megannyiszor elénekeltük Bárdos Lajos vegyes karra írt feldolgozásában.
Talán azért, mert megfelelő tömörséggel hozza a lényeget.
Az egyszer volt igaz áldozatnak a hatása mind a jelenre, mind a jövőre nézve meghatározó változáshoz vezet. Magunkba nézésre ösztönöz, és bizalommal tekint a jövőbe: „Már mindig jól és szentül élj!” – hangzik a biztatás.
A Megváltó fel- és megszabadította az embert. Most rajtunk a sor, hogy éljünk az ÉLET lehetőségével.
A „szárnyas idő elröpül”.
Gimnazista társaim fele már befejezte földi pályafutását. Mi többiek még elevickélünk egy darabig.
Az idősebb jezsuiták elém élték a jövőt. Sokáig alig is volt észrevehető erejük hanyatlása, aztán ki így, ki úgy távozott közülük. BA mondása mindig megmosolyogtat. „Totó” ugyanis sokszor emlegette: „Eh, mit! Az a három év, ami nekem még hátra van…” Ezt elég sokáig ismételgette. Hiszen legalább ötször három év volt még neki hátra.
A feltámadásba vetett hitünk csökkenti aggódásukat a haláltól.
Valaki így fogalmazott: „A halál nem más, mint hogy Isten egyik zsebéből áttesz a másik zsebébe.” Így is fel lehet fogni.          
Azért nem sietünk.
Tesszük a dolgunkat eme tavaszra ébredő szép világban, amíg tehetjük.
A feltámadásba vetett hittel kívánok mindenkinek boldog húsvétot ezen a csendes nagypénteki napon.