Mickey webnaplója

Kivittem feleséget a HÉV-hez. És ha már ott jártam, felkerestem a könyvmegállót is. Vittem is, hoztam is. Hoztam három könyvet (Szentmihályi Szabó Péter: A látó és a vak, Kuncz Aladár: Fekete kolostor és örömömre Móra: Beszélgetés a ferde toronnyal + Túl a palánkon címűt.
Utóbbit mindjárt kezelésbe is vettem. Rájöttem, hogy miért akkora a vonzódásom az íróhoz. Mert azt a nyelvet beszéli, mint amelyet anyám beszélt. Csaknem a könyv elején emlegeti Kunágotát.A közelben nevelkedett jó anyánk. A következő lapon szembe jön velem, a „tanakszunk” szó. Hát persze, innen jönnek ilyenek: igyekszünk, tolakszik, gyanakszik, verekszik, törekszik, vélekszik, stb. De persze egészséges humoráért is kedvelem oly nagyon ezt a mosolygós íróembert.
Szeretem aztán szófejtő kitételeiért is. Velencében kézbe kap egy régi magyar-olasz szótárt és kezdi megfejteni az immár feledésbe ment magyar szócikkeket. A bakonya szó árusok utcáját jelentette hajdanán, az abafi földi értelmű, az águcs pedig gyufaszálat. No hiszen, és még mi azt állítjuk, hogy az ezeréves szövegeinket is megértjük gond nélkül.
Egy tv-adásban Borbás Marcsi őseiről mesélt. Móránál meg beleszaladok a következő mondatba: „Egyhavi keresetemért adnának akkora selyemsálat, hogy az többünket befogadhatna, mint annak idején Borbás keresztanyám esernyője, pedig annak aláfért a kólával együtt a szamárka is. Hátha rokon a két Borbás? További kérdés már csak az, hogy miféle kólát emleget Móra, és miféle szamárkát?
Néhány lappal odább Mussolinit fitymálja: Hát micsoda diktátor az, aki a téllel se bír elbánni! (NB. Móra nem tudhatta, hogy mi lesz a duce sorsa, hisz az író előbb hunyt el.)
Ide írom a mosolygós Móra egy humorral megáldott mondatát: Fölállunk, és Hebők a félegyházi templomban megszokott gesztussal leveri a nadrágja térdiről az odaképzelt port. Nem kizárt, hogy a továbbiakban még megemlékezem a kötetről.
Egy másik sarkon tegnap jártunk. A Baross utca és József krt. sarkáról mesélek. Leszállunk a troliról, három nő és két férfi. A megállóban álldogál egy kurta szoknyás fiatal nő, és egy bamba férfi hátrább. Úgy vélem, a nő szemei azt fürkészik, hogy adódik-e „fuvar”. A csákó mögötte hatalmas fagyit nyal. Vélhetően a strici. Előttünk egy nő pici gyereket tol babakocsin. Egyszer csak elhagyja a gyerek kabátkáját. Lányka lehet, a kabát színéről ítélve. Szólnak neki. Felveszi. Majd odaérünk mi is, ahol az az elhagyás történik. A sarki ház pinceablakain erős szél fúj. Ez okozza a kabát elveszejtését. Mellette elhaladva egy kicsit enyhíti a fuvallat a mi melegünket is.
A megállóban arról beszélgetnek társaim, hogy ki hol tartja praktikusnak az átszállást. Ez a fajta vita olyan általános. Szinte teljesen mindegy, hogy hol várnak csatlakozásra, továbbá, hogy elöl vagy hátul praktikusabb-e leszállni.
NEM MINDEGY? Olyan lényegtelen.