Mickey webnaplója

Kuncz Aladár írja Fekete kolostor c. regényében (az I. vh-ról):
„Az én szememben borzalmas fergetegek útját írja le, amelyen a pusztulás megbomlott démona száguld végig, felhasítja az eget, föltúrja a földet, megöl maga körül minden életet, és pokoli bömböléssel elsüketíti a világot.”
Aztán volt egy II. vh, amire még inkább álltak e sorok,
aztán jelen van az ukrán-orosz téboly, amelynek tán nem is ők a főszereplői…
Foch tábornok szájába pedig e mondatot adja: „A vezér kezében a hadsereg az, ami a katona kezében a kard!” Ez ma is ilyen szörnyű, amikor az emberi személyeket tömegesen eszközzé aljasítják.
Nehéz a Fény felé fordulva élni, élvezni Teremtő jóságából megalkotott szép világot, amikor a média csaknem kizárólag negatív témákkal ostromol. Mintegy fő feladatának tekinti az ijesztgetést, a tömegek szorongásának fenntartását célul tűzve.
De úgy kell nekünk!
Minek nézünk tévét, minek böngésszük a háborús híreket, minek foglalkozunk a napi katasztrófákkal, balesetek sérültjeivel, halottjaival?
Minek látogatjuk azokat a csatornákat, amelyekben a szereplők pisztollyal a kezükben közlekednek, és tárgyalnak és magyaráznak ?      
Inkább derűre váltom a borút.
Két poént olvastam ma. Megosztom veletek.
1. Soha többet nem megyek a temetőbe autóval. Frusztrált, amikor a GPS azt mondta: „Megérkezett a célállomásra.”
2. Tegnap beültem a barátnőmmel a kávézóba. Szemben velünk ült két idős nő.
Néztem őket, és egy idő után azt mondtam a barátnőmnek: 
- Látod azt a két nénit? 20 év múlva mi is így fogunk kinézni.
Mire ő:
- Te hülye vagy? Az egy tükör!!!