Mickey webnaplója

A nap krónikájához tartozik, hogy Letkésen eltemették 16. gimnazista osztálytársamat. A temetésen hét társunk vett részt. Az ott készült videót hallgatom. Taizéi ének szól: „Jézus, majd gondolj rám, ha a Te országod eljön!” Neki sokadmagával már eljött, nekünk még eljövendő.
Ami a mai napot illeti még, lányom és két unokánk hazaindultak a nagy forróságban. Reggel még az üzletközpontban bóklásztunk. Elkezdtem ott izzadni, noha légkondicionált a légtér. Ez a folyamat itthon is folytatódott. Az a baj ilyenkor, hogy az ember nem tudja az okát, csak tűri a gondot. Mivel napok óta naponta szedem a vízhajtót, lassacskán felrémlett bennem, hogy túl sok vizet lecsapolhatott rólam. S az izzadás éppen nem a sok folyadék következménye, hanem ellenkezőleg.
Ittam tehát, s jól tettem. Aztán még többet is ittam, hogy helyreálljon a kívánt egyensúlyi állapot a vízháztartásomban. Ez hasznos felismerésnek bizonyult. Örülök, hogy M. elvállalta a gyerekek kiszállítását a pu.-ra. Karigeri rosszvoltából egy óra az út oda, s visszafelé ugyanennyi, olvadó flaszteren, légkondi nélkül araszolva. A délelőtti történések után pedig különösképpen is örültem annak, hogy itthon maradhatok.  
***
A nyár egyebekben későn indult s kevés eső esett idén.
Ennyit az időjárásról.
Ha a hőmérséklet elviselhető, sokszor kiülök az erkélyre, s gyönyörködöm, amiben lehet. A gázgyár igényes formatervezésében, a felhők soha meg nem ismétlődő formavilágában, a mesterséges és bio szárnyasokban, legyenek légyen aprócskák, vagy madárméretűek.
Apropó madarak.
Szeretem nézni repülési stílusukat. Másképpen repül a veréb, a galamb, a rigó, megint másképpen a varjú, a szarka és a tőkésréce.
Azon gondolkoztam a minap, hogy mennyire nehéz egy repülő galamb vagy más madár megrajzolása. Ugyanis csak a tökéletes ívelésű madár képes repülni. Ha a grafikus vagy festő nem találja meg a helyes görbét, „madara menthetetlenül lehull”. Azaz ábrázolása hamis.
Annál is nehezebb a kérdés feloldása, mivel állóképben kell megjeleníteni az állat mozgását.