Unokázunk. (A magyar mindenféle szófajból képes igét képezni!)
A nap forrón süt.
Mármint odakint.
A szobában idebent kondicionáljuk a levegőt.
Így is mezítláb járkálunk a padlón mi öregek és az unokák is.
A parkett terítve apróbb-nagyobb játékokkal.
Megállapításaim:
A legjobb a perzsaszőnyegen téblábolni.
Eggyel kellemetlenebb egy padlón felejtett plüssmackón átgázolni.
Kettővel kellemetlenebb egy parketten felejtett könyvre rálépni.
Hárommal rosszabb egy díszpárnába botlani.
Néggyel kellemetlenebb egy leesett rostirónon taposni.
Öttel rosszabb matchboxot tudni a talpad alatt.
Hatodik fokozat, a különféle LEGO-építőelemeken járni.
Akkor inkább a murva, vagy kavicsszőnyeg.
A legjobb a Balaton iszapjában mászkálni.
Simogatja a talpunkat.
Mit simogatja!
Körbeveszi.
De ahhoz oda kell nyomulni a forróság ellenére.
Hát egy frászt!
***
Móra tájnyelvi igeragozásának eddigi sorolása (marakszanak, óvakszik) kiegészül újabb találatokkal: cipekszünk, gyötreni.
Még keletebbre ez utóbbi hangzócsere igen gyakori: pl. motrot, litret, stb.
***
Mindenkinek boglya hűvösét kívánom, melyben tíz tizenkét szolga heverészett annak idején Arany Toldijában, amikor még nem kánikulának titulálták a forróságot, csak megállapították, hogy „ég a napmelegtől a kopár szik sarja, tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta”.
Persze vásott diákok mi minduntalan szikkadt töcskenyájakat emlegettünk.
Utolsó kommentek