Mickey webnaplója

Most, hogy két szabadon választott leckét teljesítettem, arról írhatok, amiről akarok.
De miről akarok írni?
A Zamárdiban évenként megismételt nyaralásról?
Ám legyen.
Majdnem lementem a közelebbi szabadstrandra, de az állandósult forróság visszatartott.
Talán jövőre. Lesz jövőre?
Majdnem felkeltem hajnalban, hogy a partot fotózzam azon szüzességében, ahogy a korai időszakot a pára és csend körülöleli.
Ugyanez (majdnem) vonatkozik az esti aranyhídra is. Mentségemre legyen, hogy utóbbit már az elmúlt években többször lefényképeztem.
Idén jószerével haszonélvezője voltam a nyaralásnak. Igaz, hogy levezettem öreg Coltunkat Zamárdiba (lecipelvén a tábori konyhát), de a reggeli bevásárlást immár M. átvette, noha igen fáradtnak látszott. Köszönet érte.
A palacsintákat mamut méretekben E. készítette, a tócsit Zs, a napi ebédeket T. Köszönet érte.
Érdekes volt megfigyelni, hogy a fiatalság, de a felnőtt korosztály is eltáncol a hagyományos ételektől, jórészt még a kenyértől is, és mindenféle élelmiszeripari terméket fogyaszt inkább. Hogy egészségesebbeket esznek-e, nehéz volna megállapítani.
Romlik a hallásom. Egyelőre NP módszerét követem. Nem kérdezek rá semmire, csak ha a kifejezetten nekem szóló szöveget nem értem. A válaszokat a közlőktől hangosan kapom. Nem mindig tudom, hogy miért hangosak a hozzám intézett szavak. Azért-e mert gyengén hallok, vagy azért-e, mert ingerültséget hordoz (Miért nem vesz az öreg hallókészüléket?).
Kedves a kis unokáimtól, ahogy apró kezükkel játékra invitálnak. Megfogják az enyémet, és mozgásra serkentenek. Kedves az is, hogy a legkisebb, MK kezét nyújtja, hogy megfogja mutatóujjamat, hogy ismét és ismét elskandáljam neki a csipp-csipp csókát.
Sokat köszönhetek GT.-nak, GÁ.-nak, GB.-nak, akik a társalgást angolra fordítva megkönnyítették a francia családdal való kölcsönös értekezést.    
Örvendetes, hogy K. mégis lejött egy nagycsaládi közös fotózásra.
É.-tól érkezett egy kemény szöveg, amelyet egy fr. pároknak szóló lelkigyakorlaton hallott az előadótól: Ha hülye, akkor is szeresd! Ez nyilvánvaló, és eligazító. Mindenki valamiképpen eltér a normalitástól (ha egyáltalán létezik ilyen), ezeket az eltéréseket nem mindig lehet kibeszélni, de elviselni kötelező.
Ugrok egy nagyot.
Éva idén nem vett fr. ismerőseinek galuskaszaggatót. Annyit említett, hogy vett volna vagy ötöt, mert mindenkinek ízlik az általa készített házi nokedli, de Fr. o.-ban ismeretlen ez az eszköz.      
Nosza, vettünk pótlólag öt darabot.
Előbb-utóbb majd csak eljut hozzá.