Ma kirándultunk. M.-ék utcáján (P.csaba) halad át az országos kék túraútvonal. Márpedig meglátogattunk őket X-edszer kocsival. Felmerült bennem, hogy mehetnénk vonattal is, az sem túl macerás, és légkondis. Mint tudjuk, ingyen utazunk idős nyugdíjasként. M. ígérte, hogy kijön elénk az állomásra autóval. Köszöntem a lehetőséget azzal, hogy élni fogunk vele.
Unokáink önfeledten élnek a jelenben, szeretik, ha köztük vagyunk, próbálunk egymás kedvére tenni.
***
Napok óta forgatom a fejemben egyik ártatlan gyerekkori élményemet. A mi étkezőasztalunk egy hokedli volt. G.-ral sámlikon ültünk egymással szemben. A hokedli lapján két karunkkal igyekeztünk minél nagyobb területet fogni, kisajátítani. Közben ezt skandáltuk: Az én felem, az én felem, ez az én felem…
Kis gyerekek voltunk persze.
Ám nagyban ugyanez a helyzet. A deep state nyomja az angolszászokat és az EU-t, hogy világuralmát megvalósítsa. Egyre világosabb, hogy nincs egyedül. A magáét követeli Oroszország és Kína meg a hozzájuk kötődők. India. Sokpólusú lett forrongó vad világunk. Mind azt szeretné, ha az őfele nagyobb lenne, mint többieké, s ha lehet, leginkább legyen minden az övéké.
Hogy mi lesz ebből?
***
Mexikóban egy kis településen szentségimádást tartottak. A liturgia végén feltűnt a híveknek, hogy pulzál az ostya. Mégpedig kísértetiesen a szív ritmusában. Sebtében videóra vették okostelefonjukkal a megmagyarázhatatlan eseményt.
A videót láttam.
Hitelességét nem tudom se igazolni, se cáfolni.
2022.08.03. 19:57 emmausz
Egy kedves nap
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr2417899591
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek