Mickey webnaplója

Ma tetőzött a kánikula. Ilyen körülmények között tartotta gyémánt miséjét a bő 91 éves Szabó Feri, akivel együtt dolgoztam a Távlatok c. jezsuita lap szerkesztőségében. Szép volt, rég volt, igaz volt. Ide csak az ünnepelt mottóját hozom: „Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet Fiában van.” (1Jn 5,11) A gyémántmiséről kellő részletességgel beszámolt a Magyar Kurir. Az interneten bőséges fotómelléklet jelent meg az alkalomról.
Senki nem lett rosszul a misén, bár a hajóban nagyon meleg volt.
A szertartást követő agapén sok ismerőssel találkoztam, és még többel nem. Elég, ha csak az egykori szerk. biz. tagjaira fókuszálok. Persze a legtöbben igazoltan voltak távol. Végignézve a sokaságon, első gondolatom az volt, hogy „Rohan az idő, elmúlik az ősz, évek múlnak el. Megállítanám, de nem lehet, mert az idő könyörtelen vonatán fut minden tovább.”
Senki nem tudja megállítani a rohanó időt, és csakugyan fut minden tovább. Helyesebben generációk stafétája zajlik. A fiatalabbak átveszik a stafétabotgot és ők futnak tovább. Nekünk, időseknek nehéz az elhalkulást megcsinálni, de szükséges.
Délután folytatódott a vendégeskedés. Ezúttal bővebb famíliánk tagjaival jöttünk össze, akikkel meglehetősen régen láttuk egymást. Megint csak generációk találkoztak egymással. A nálunk hazát kereső amerikai unokaöcsénk (tanárember) feleségével jött, akit korábban még nem láttunk. Itt ért egy bejelentés, melynek következtében hónapok múltán dédszülővé avanzsál egyikünk.
Ugyanaz a képlet: a stafétabotot átveszi a fiatalabb generáció, s fut vele tovább.
Az első találkozáskor megerősítést kaptam: érdemes folytatni a blogolást. A társalgás kizárólag magyarul történt. A trakta változatos és kitűnő volt. A hangorkán kicsit zavar, mert romlik a hallásom. A nagy teremben úgy keveredett a sokféle beszéd, mint a söntésben szokásos.
Sok egyéb mellett különféle szendvicseket és friss pogácsát majszolhattunk.
A második találkozás sok hasonlóságot mutatott az elsővel. Léghűtött térben zajlott le egy nagy polgári lakásban. Akik beszélik az angolt, bizonyára több információhoz jutottak, mint én.
A trakta itt is kitűnő volt, olyannyira, hogy nehéz lenne felülmúlni minőségben és mennyiségben (plusz a kihagyhatatlan pogácsa). A hangzavar itt is tetten érhető volt. Hogyne, amikor kb. tizenöt ember próbál beszélgetni és ráadásul különféle nyelveken.                                 
Készítettem néhány fotót. Nem igazán sikerültek egyik helyen sem. Nem volt kedvem a forróságban megkeresni a legjobb beállítást.
De talán nem is ez a lényeg. Amiért útnak indultunk, az jó színvonalon teljesült.     
Estére még a hidegfront is átszellőztette a lakásunkat.
Holnap hozzánk jönnek látogatóba olyan családtagok, akikkel ma nem futottunk össze.