Mickey webnaplója

Szívesen olvastam Kosztolányi nyelvészeti cikkeit, és most is szívesen olvasom, amit Karinthy Ferenc elmond nyelvész szakcikkeiben.
Azzal együtt áll közel hozzám a nyelvszerkezet érdekességeivel foglalkozó munkák sokasága, hogy Kolozsvári Grandpierre Emil fitymálja a nyelvészeket, mondván, hogy nyelvész az lesz, aki íróként sikertelen. Meglehet. Úgy tekintek a nyelvészetre, mint a szemiotika (jeltudomány) sajátos részére. Mindig is vonzottak a jelképek, jelek, rejtvények. Egyik kedves könyvem Gárdonyi Titkosnaplója volt. Ebbe írogatta azokat a szavakat, amelyeket ő talált ki, amelyek megtetszettek neki. Ma már persze illúzió, hogy komolyabban foglalkozzam ezekkel a kérdésekkel, de hogy továbbra is vonz a terület, az kétségtelen.
Ma jót mosolyogtam a felesleges ragokról szóló írás olvasása közben.
Őtet – mondja, aki nincs megelégedve a rövidke szóval. Nyomatékosítja.
Kelletett – mondja, aki nem hiszi el, hogy a kellett is elégséges a múlt idő jelzésére.
Nekije – mondja, aki nyomatékot akar adni mondandójának.
Nálamnál nincs különb legény – mondja, aki nem hiszi, hogy épp elég hangsúlyos volna a nálam szó.
Emlékezetem szerint gyakori a diáknyelvben. Talán azért is, mert kevés mondandóját így kívánja megszaporítani a kevésbé felkészült nebuló. Vagy ki tudja?  
A vakond helyett használt vakondok szóval más a helyzet. Régen vakandok volt, majd vakondok lett, s ez tisztult le vakond szóvá.
Azt hiszem, van még néhány ilyen szó. Zsarát – zsarátnok.
***
Bő egy évtizede a Napút folyóiratnak felajánlottam, hogy tallózhat a 2006 óta vezetett blogomban, ha publikálni kívánja. Az év első számai általában humorra voltak kihegyezve. Választásuk a Répa c. mesefeldolgozásomra esett. Újabb megkeresésre aztán nem került sor, illetve néhány internetes Festschriftbe kértek tőlem anyagot.
Sajnos már megszűnt a folyóirat nyomtatott formában.