Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez – szól a mondás. Csodavárás helyett cselekvést ajánlva.
Már délben megidéztem Tücsi apai nagyanyját is, pontosabban egy mondását, amit átalakítottam a magunk szituációjára: „Ezek soha nem jönnek!”
Persze, hogy is jönnének, amikor a Balatonnál ejtőznek.
No, ezért van szükség időutazásra.
Mivel fotók ezreit készítettem az elmúlt 15 év során, és tetemes mennyiségű rövid videót is, gyermekeink és unokáink távollétében a képernyőről rám tekintőkkel szórakoztam.
Mennyi közös élmény,
mennyi meglátogatott hely,
mennyi esemény,
hány kirándulás,
vendégség,
természetjárás emléke elevenedik meg a látott képeken, videókon.
Megannyi fotó a gyerekek
felcseperedéséről,
játékairól,
foglalkozásokról,
együtt töltött időről.
Szép volt, rég volt, részben meg nem is annyira rég.
Megnézném az ezután következő időszak fotóit is, de a szemlézés csak visszafelé lehetséges, a múlt felidézésével. „A jövőt nem sejtheted” – mondja a nóta.
Igen.
Az első találkozások,
első ebédek.
Kísérletek az esküvők helyének megtalálására.
Maguk a lagzik,
a jelentkező unokák,
nem lehet betelni velük.
Közben számos helyszín megelevenítése.
Emberek, tájak, mikrovilág, történések, csodák, nagy hegyek, szép épületek, az elmúlás fotói, temetők, útmenti keresztek, kápolnák és bazilikák, könyvheti megnyitók, strandélet képei. Nem is sorolom tovább.
Megfürödtem a múlt képeiben, s örömmel gondoltam mindazokra, akikkel rövidebb-hosszabb ideig összehozott az élet.
Utolsó kommentek