Mickey webnaplója

Tavaly meghalt Törőcsik Mari és meghalt az edinburghi herceg… annak a kapcsán megidéztem a Tom Sawyer kalandjaiból azt a részt, amikor halálhíre ment Tomnak.
Idén meghalt II. Erzsébet és elhunyt P. Szabó F. is, és újra csak Mark Twain örökbecsű könyvének emlékezetes bekezdése  tolakodik elő fejemből:
„…egy csapat fiú és leány kegyeletes hangon beszélgettek arról, hogyan csinálta ezt vagy azt Tom, mikor utoljára látták… Körülbelül ilyesféléket mondtak:
- Éppen így álltam itt, s mint hogyha te lennél Tom, ilyen közel voltam hozzá. Ő mosolygott, és ekkor valami hideg borzongás futott végig rajtam. Persze akkor nem gondoltam, hogy mit jelent ez, de most már tudom.
Azon vitatkoztak, hogy ki látta utoljára. Sokan követelték maguknak ezt a szomorú kitüntetést, amelyet tanúbizonyságokkal igyekeztek alátámasztani. Végre megegyeztek abban, ki látta utoljára…, és a szerencsés nyertesek szent fontoskodással tekintettek magukra, a többiek pedig irigyen bámulták nagyságukat.
Egy szegény kisfiú pedig, akinek már semmiféle szerep se jutott, az emlékezéstől meghatott hangon mondta: - »Engem meg egyszer megvert Tom Sawyer!« Ám a dicsőségnek ilyetén való hajhászása merőben elhibázott dolog volt. Ezt a szerepet nagyon is sok fiú vállalhatta, így aztán a kitüntetés értéke erősen csökkent.”
Hát így valahogy van ez.
Kinek milyen szerep jutott az illető életéből.
***
Ideje van a szőlőszüretnek. Ideje annak, hogy elszavaljam a régi mondókát:
- Pifta, ifol-e muftot?
- Nem ifok, mert befofok.
Kérdem, miért kell pöszén előadni ezt a mondókát? Nem lehetne egy az egyben?
Nem, mondja T., mert a savanyú must „öffehúvta a beszélő fáját”.
Nem lehet az - így én -, hiszen nem is ivott mustot.
Persze a kérdező ihatott.
A megfejtés inkább az lehet, hogy a csúnya szót ily módon leplezzék.
Ők nem is mondták, hogy bef*ok.