Mickey webnaplója

Az indiai szekta tagja söpörtet maga előtt, így hessegetve el az útjába kerülő állatkákat. Nehogy kárt tegyen bennük. Van, aki a szoba pókját kitessékeli  a külső világba.
Zamárdiból hazafelé jöttünkben a sztrádán elcsaptunk egy kocsinknak ütköző galambot. Nagy forgalom lévén még csak nem is csökkentettük a tempónkat. Azon gondolkoztam, hogy érdekes módon a galamb elütése rosszul érintett, viszont legalább ezer apró bogár és szárnyas jószág mázolódott el a szélvédőn ugyanezen az úton. Élet, élet, darab, darab.
A téma attól aktuális, hogy mapjainkban indián nyár és bogárinvázió van. Leginkább a katicafajták rohamozzák meg szúnyoghálónkat kívülről és belülről. Valamiért ez az a faj, amiket kitessékelek a lakáson kívülre. Hozzáteszem, hogy így járok el a mezei poloskával is. No, nem a szépsége okán, hanem, hogy elkerüljem büdösségüket.
Az az érdekes az egészben, hogy általában rosszul fogadják a kiakolbólítást, s igyekeznek lepotyogni, résekbe menekülni, eltűnni egy időre szem elől. Meglehet, hogy sérülnek is akcióim közben.
Ez legyen az ő bajuk.
Azt írtam, hogy „amiket kitessékelek”… Igen, ezek az apró élőlények nem akik, hanem amik. A kérdés az, hogy hol a határ, amikor az élőlény akivé lesz. Elvileg csak az emberi személy aki, a többiek amik. Ezzel együtt egy saját nevet viselő lovat is akinek szoktak nevezni. (A ló is csak ember! – tartja a tréfás mondás.)
***       
A keresztény világ tele van feszülettel. Készül fából, fémből nemes fémből, kőből, csontból, bármiből. A legelterjedtebb dombormű. A mi kis templomunk oltára felett is jelen van. Amikor ránézek, eszembe jut Terézanya cellája. Az ő feszülete mellett felirat áll: „I'm thirsty” – szomjazom.
Nemcsak az apácának mondja, hanem mindannyiunknak.
***
Szakember kritizálja a testnevelés egyes részeit. A törpejárás, a beakasztott lábbal történő felülés, a törzskörzés, a helytelenül végzett fekvőtámasz többet árt a gerincnek és az ízületeknek, mint amennyit használ. Porckopás a következménye. Javallja saját gyógypedagógiáját (Dévény-módszer).