Mickey webnaplója

Egykori főnököm alaposan megkutatta Pázmány Péter munkásságát. Több alkalommal megjegyezte, hogy számos PP által lefordított bibliai szöveggel találkozott. Érdemes lenne összeszedni ezeket az idézeteket, összeállna belőle egyfajta Biblia, noha erősen hiányos lenne az. Hümmögtem ajánlatára, mert ő ismerte, én meg nem az ide vonatkozó irodalmat. Nem gondoltam kivihetőnek helyzetemnél fogva, hogy kibányásszam a kásahegyből a fellelhető mondatokat, mondattöredékeket. Attól is tartani lehetett, hogy egyes igék többször előfordulnak, mások meg nem. Így vajmi sovány eredménnyel kecsegtetett volna a kutatás.
Prohászka leveleit meg azért nem kutattam, mert kérésemre csupán néhány képes levelezőlapot kaptam. Nem volt mit vizsgálni rajtuk.
Egyszer ugyan felvetettem, hogy igen sokat írt a püspök a Magyar Sionba, érdemes volna végigolvasni a folyóiratszámokat, hátha új adalékokkal gazdagodna a Prohászka észjárását kutató anyag. Talán, mert más találta ki, talán egyéb okokból, de erre nem kaptam biztatást.
Így hát e három kutatás elmaradt. Részemről immár örökre.
***
Akárhogy is nézem, az emberiség maga ellen fordult. Keresi az ellentéteket, pusztítja saját fajtáját, riválist lát a másik emberben, a másik nációban, a szomszédban. Pedig, akár nyerhetne is mások gazdagságából, és most nem igazán anyagi gazdagságra gondolok, hanem kultúrára, szellemi kincseire, segítőkészségére, empátiájára, megértésére. De nem és nem. Az az átkozott pénz, az azt átkozott profitéhség. Lassan, lassan tekeredett rá az emberi javak szinte mindegyikére a haszonelvűség. Miért mennyit lehet elkérni, mennyit lehet kiszedni mások zsebéből, egymás zsebéből. Sorolhatnám a konkrét példákat, de nem teszem. Világtendenciáról van szó. Egymás versenyszerű kizsákmányolásáról. Nem kellene.