Mickey webnaplója

A hívő ember hamar átlátja, hogy jobb dolog nem érheti, mint ami az Istennek róla szóló akarata. Jézus tanította a miatyánkot. Ebben áll többek között: legyen meg a te akaratod… itt a földön is. Mivel Istennek terve van az emberrel, hozzá kell gondolnunk: Velünk kapcsolatban is a te akaratod legyen meg. Ehhez képest azonban vannak saját elképzeléseink is, amelyeknek a teljesítését vagy előmozdítását Istentől reméljük. Azaz szeretnénk elérni, ha ezekkel kapcsolatban a mi akaratunk teljesülne.
Hasonlít ez ahhoz a vicchez, amelyikben az utas fel akar szállni a Debrecenbe induló vonatra. Jön a kalauz, akitől megtudja, hogy rossz vonatra szállt, mert ez történetesen Győrbe indult. Erre kérdőre fogja, mert Debrecenbe kívánna menni:
- Na, lécci, lécci, léccike!
Kétlem, hogy teljesülne az ő akarata. És jobb is. Jobb, ha Győrbe megy.
S ha ez kevés volna:
Ugye Jónást Ninivébe küldi az Úr.
Erre ő tud egy jobbat, és befizet egy tarsisi hajóútra.
Nix pardon!
A cethalban, majd Ninivében köt ki.
Hát ha egyszer oda lett küldve…
***
Egy hívő és egy eretnek
közös földön aratnak – írja Weöres Sándor.
Van-e esélye annak, hogy egy nem hívő váltson életszemléletén egy keresztény társsal való együtt pendülés érdekében.
Lehet.
Nekem nagy élmény volt annak idején a lengyel író, Sienkiewicz könyvének megismerése. A Quo vadisra gondolok. A romantikus mű az ókeresztény világba kalauzol, Néró kegyetlenkedései idejébe. Szerelem szövődik a pogány Vinicius és a keresztény Lígia között. A patrícius eleinte értetlenül áll amannak a sajátos szokásaival, gesztusaival szemben. Sok-sok fordulatos esemény után elfogadja a kereszténységet, és ő maga is csatlakozik a Krisztus-követőkhöz. Jó reménységgel néznek közös jövőjük elé.
Ilyen ma is előfordulhat.