Mickey webnaplója

Három kategóriában tapogatóztam, hogy ezt a posztot összehozzam. Ajándék, meglepetés, fogyasztói társadalom.
Az ajándék olyan dolog, ami ingyen érkezik a megajándékozotthoz, és szeretetből, figyelmességből adatik.
A meglepetés igazából váratlan ajándék.
Fogyasztói társadalmak. A gazdaságilag fejlett országok társadalma, amelyekben az alapvető és változó igényeit a társadalom nagy többségének tagjai korlátozás nélkül kielégíthetik.
***
Az ajándék több dologtól értékes. Feltételezi az ajándékozott szűkös anyagi lehetőségeit. Az ajándékozó jó szemmel kiszűri, hogy miféle dolognak örülne leginkább a megajándékozott. Az ajándék nem lehet tolakodó, sem aránytalanul eltérő értékű a megszokott mértékhez képest. Nem lehet sértő arra nézve, aki kapja. Elvileg megállapodhatnak az ajándékozó felek a dolgokban, csakhogy akkor nem meglepetés az ajándék, mert a meglepetés kritériuma éppen a váratlanság. A váratlan ajándék pluszt hordoz. Olyasféle poén, mint egy jófajta viccé. Külön figyelmességet igényel, nehogy fordítva süljön el a poén, s valamiért a megajándékozotton csattanjon.
***
Amikor gyerek voltam, sok mindenféle hiányzott háztartásunkból. Pénzünk korlátos, vásárlási lehetőségeink ugyancsak azok voltak. Egyszerű volt meglepetést szerezni nekünk, mert kevés tárggyal, játékkal, dologgal rendelkeztünk. Az ajándékok megelégedéssel töltöttek el minket. Arról is szóltak, hogy értékesnek tart minket, aki megajándékoz. Egyben reményt hordoztak: egy-egy lépcsőként viselkedtek a gyarapodásunkat illetően.
előfordult, hogy az ajándékozó felsorolt öt félét, azt kérve, hogy rangsoroljam őket 1-5ig. Minek örülnék leginkább? Csak egy félét kaptam meg belőlük, s hogy mit? Az már a meglepetés kategóriáját jelentette.
***
A fogyasztói társadalomban minden megváltozott. Kevéssé izgalmas a várakozás. Miért? Ha valamire szükségem van, nem várok: megveszem. Ugyanígy tesznek a család többi tagjai. Még csak érte sem megyek. Házhoz szállítják. Tele vagyunk kacatokkal. Korábban kiürített könyvespolcaink újra telítődtek. Nem igaz, hogy nincs egy rongyunk. Sok rongyunk van. Fölösleges számban.
Ilyen körülmények között nehéz elképzelni korábban sosem volt, s nagy meglepetést kiváltó ajándékokat. Ha kellett, rég megvettük (hányszor akkor is, ha nem igazán kellett).
Ez a felismerés elvezethet akár az előttünk álló ünnep letisztulásához.          
Elirányító szavakat mondott ez ügyben plébánosunk, amikor kijelentette, a Jézuska a gyerekeknek hoz ajándékot. A felnőtteknek nem hoz. A felnőttek tele vannak felesleges kacatokkal. Semmi szükség arra, hogy ezek számát gyarapítsák. Végül is nem a mi születésnapunk van karácsonykor, hanem a kis Jézusé. Ha letesszük a „mindenkinek venni kell valamit” terhét, esélyt kapunk arra, hogy mi magunk legyünk az ajándéka annak, akit ünneplünk.
Ez volna az igazi letisztulás. Rajtunk múlik, hogy felismerjük-e a benne rejlő lehetőséget.