Mickey webnaplója

Néhány napja írtam: Napok óta egy kabarétréfa alkalmi –tyűre végződő szaván gondolkozom, de nem ugrik be a szó. Az teszi behízelgővé, hogy a karikírozott szó maga nem -tyűre végződik, csak hozzácsapja a tréfa szereplője. Mintha a Vonósnégyesben fordulna elő.
Nem hagytam annyiban a dolgot.
Ma megnéztem, s meghallgattam Szőke Szakáll bohózatát. Fél órámba telt, de megérte.
Csakugyan ebben a darabban hangzik el a keresett szó.
Az egyik Salgót játszó (Salamon Béla) hegedűs emlegeti a -tyű végű szót.
Igaz, hogy -tyú végű, de ugyanarról a felesen használt szóvégződésről van szó.
Azt mondja Salamon, aki a hátával felfelé tartja a hegedűt, hogy „Nagyságos úr, valaki lelopta a hegedűmről a négy húrantyút.”
Hát ez az!
Megérte a félórás újrahallgatás.
Valamit tudott a Szőke Szakáll.
Szakállas bohózata kb. 120 éve íródott, de ma is frissességével hat.
Poénjai ma is ülnek: „Próbáljunk! Hátha tudunk…” és hasonlók.
És a helyzetkomikumok.
Egyikük otthon hagyja a vonóját,
másikuk kettőt hoz a poén kedvért,
megint más telefont vár, miszerint beteg édesanyjához haza kell mennie.
A negyedik balkezét fájlalva felköti kendővel, majd levelet ír, remélve hogy akkor elmarad az est.
Végül is eszetlen kakofóniát rendeznek, ami miatt a hallgatóság elmenekül, csak egy ember tapsol.
Merthogy tök süket.
***
Megtoldom két hegedűs viccel:
- Miért tesznek a hegedűsök a bal vállukra kendőt?
- ....?
- Hogy le ne hegedüljék magukat.
A másik viccet a minap már megosztottam, de hát hegedűs vicc. Karikatúra:
A sarki koldus kezében hegedű, előtte kalap, mellette transzparens ezzel a felirattal:
ADAKOZZATOK, MERT KÜLÖNBEN HEGEDÜLNI FOGOK!!!